Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.

1897. október 23.

1891 október 28-án. — 85. 229 házkerület különösen szlavóniai missiói szervezésére korán felhasználta azt alkalmat, s megelőzte szomszédos egyházkerület-testvéreit. 1884-ben, mikor püspöki székemet elfoglaltam, csak egy missiónk volt, a még b. e. elődöm által alapított beskai. A következő évben Szlavóniát meglátogatva, Bánovczén, az evangélikus testvérekkel, de azok felsősége alatt szabadon sem lélekzelhetve, találtam egy kis csoport református híveket. Ezeket helyzetükből kiszabadítani s önálló missióvá tenni, volt első gondom. Az egyházkerületi konventtől 750, az egyházkerülettől 250 frt évi segélyt nyertem; s azontúl a közalapból imaház és lelkész-lak építésére még 2000 forintot. Bánovczéhez csatoltam azt a nagy területet, mely Szerém vármegyének a Yukovárt Bródiig terjedő nyugati oldalát, míg a beskai missió területe Péterváradtól Zimonvig a keletet foglalja el. Hasonló módon szerveztem Yerőcze s Pozsega vármegyében a szelistei s Bács vármegyében a haidani Gsajkás kerületen a tiszakálmánfalvi missióinkat. Ez alatt a többi egyházkerület is, különösen a tiszántúli, nagy buzgóságot fejtett ki missiói munkásságában, ép olyan nagyot, bár más formában, körlelkészségeivel Erdély; Dunántúl is felébredt; s már nekünk, kik részünk nagyját előre kivettük, ne mondjam: a tejet lefölöztük, már szegényesebben jutott a gyöngyösi, hévíz-györki, ercsi s végre a pécsi missiói pontokra, s a többi, fölebb említettekre, Ó-Becsétől Bonyhádig már épen semmi. Talán ama másik úton ezeknek szervezése, fentartása s megszilárdítása is sikerülni fog, konventünk erkölcsi pártfogása mellett. Isten és az állam segítségével. A múltba és a jövőbe vetett e futó pillantás után, ~a jelenben tekintsünk körül. Meglevő missióinkban rendesen foly a munka, s bár itt-ott. a be- és ki- vagy átköltözések által a lélekszámban némi hullámzás mutatkozik, a missió-területek határai s egyes pontjai változást nem szenvedtek; legfölebb a szelistei missiónak buzgó s ügyes lelkésze