Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.

1897. október 23.

3G 1807 október 23-án. — 13. kérdést legczélszerűbb nem bolygatni s egyszerűen menetére hagyni. Földváry László «Adalékok a Dunamelléki egyházkerület történetéhez» cz. az Egyh. Irodalmi Bizottság által ajánlott könyvéről csak két egyházmegye emlékezik meg, de azok sem szóval, hanem tettel. Alsó-Baranya, gondnokának példaadó bőkezűsége mellett. előfizetőket gyűjt s küld be; Solt pedig a czélból, hogy e minden egyházat érdeklő munka minden egyháznak birtokába jusson, egyszerre 30 példányt rendel meg «közpénztárából» ; szerencsés egyházmegye, mely ezt teheti s elismerést érdemlő, hogy ezt meg is teszi. Még a segélykérvényekre van egy szavam. Egyházkerületi Államsegély, s Baldácsi-alapítványi segélyeink maximuma (mely bizony neve ellenére nem igen nagy!!) meg van szabva; a közalapok mértéke iránt sok évi tapasztalás tájékoztat, s mégis azt tapasztaljuk a jelen évi segélykérvényekből talán még nagyobb mértékben mint valaha, hogy egyes egyházmegyék a segélyösszegek oly tetemes quotáját, talán felét vagy többet is, igényelnek magoknak abból a mi a nyolcznak együtt kiosztható. A szükségei igazolják, bizonyítják, talán nem is túlozva, igazsággal, de elfeledni látszanak, hogy szükség máshol is van, lehet még nagyobb is — s a közebédnél bár éhes is valaki, szintén éhes szomszédja elől még sem veheti el a falatot. Nem hallgathatom el a kecskeméti egyházmegyének a segély ajánlata révén 22. sz. a. (72. I.) hozott határozatára észrevételeimet. S ez az, hogy a közalapi segélyösszeg kiosztása épen ellenkező arányban áll annak bevételéhez. A honnan legtöbb a beszolgáltatás, t. i. az erősei >b egyházaktól s egyházmegyéktől, oda jut a legkisebb segély, mert annak czélja, hogy a vagyonosabbak segítsék a szűkölködőket. Ezért van, hogy a dunamelléki egyházkerület egyházai és lelkészei részesülnek évenként a legkevesebb segélyben. Azzal, hogy