Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.

1897. október 23.

30 1897 október 22-án. — 13. szerint intézkedő egyházmegyei tanügyi bizottság által is, oly pontosan, kimerítően s szabályszerüleg kezelik, a tapasztalt hiányok vagy hibák elhárítására, vagy orvoslására — a hol szükséges — még fegyelmi eszközökkel is, oly gondot fordítanak, hogy népoktatásunk fellendülését, épen az egyházmegyék munkásságával, bizton várhatjuk. Csak egy van, a min az iskola — s az egyházmegyék minden gondja nem segíthet, az országszerte érzett tanító-szükség. Valóban ezen az általános kalamításon segíteni — az állam többet tehetne s ez első sorban állami és nemzeti érdek, épen úgy, mint egyházi. Mert a törvényben meghatározott 300 frt minimál tanítói fizetésért még vallás- és közoktatásügyi miniszterünknek valóban köszönetet érdemlő s a szó mindkét értelmében liberális eljárása mellett is — melylyel a felekezeti tanítók 300 frton aluli javadalmát nem csak e minimumig, de kellő indokolás mellett 400 forintig is államsegélylyel felemelni, sőt az ötödéves pótlékot is megadni mindig kész — bizony a jobb képességű ifjak nem igen tódulnak a tanítói rögös pályára! Az állam e jóvoltára (mint annyi másban!) várjunk türelemmel, de azt kérni és sürgetni ne szűnjünk meg: mert a baj évrőlévre szaporodó iskolákkal s osztályokkal, egyre fenyegetőbbé válik: a népnevelés, e nagy nemzeti érdek kárára! * Hasonló pontosságot és gondosságot látunk egyházmegyéink belügyei s különösen vagyonkezelése körül is. Ezeket is mindenütt külön bizottságok kezelik rendesen, s az esperesek és maga a közgyűlés is számba veszi s nyilvánosság elé viszi. E rovatban találjuk a rendkívüli egyházi kiadások, jelesen az építkezések és felszerelések, egyes egyházmegyékben az emberbaráti jótékonyságok tételeit, az egyházak és a hívek áldozatai s adományai pontos kimutatását; s örömmel jelenthetem, hogy bár «az idők gonoszak». ezekben sincs egészben véve csökkenés, mert ha az