Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.
1897. október 23.
1897 október 23-án. — 7. 9 hogy történeti múltja megbecsülésének szent kötelességére Felséged serkenté a magyart; s ama jelesek szobrai, a kiknek élelök sem volt drága, csakhogy elvégezhessék a reájok hízottakat: állandó emlékeztetés oszlopai gyanánt fognak állni a késő maradék előtt is. A múltaknak és jövendőknek összekötő idegeit e nemzet és a felséges uralkodóház idejére, Felséged „legyen" szava tette elavul hatatlanokká. Az így egyesített erők lesznek nekünk Isten után erős várunk és az egyező akarat, mely ezeken uralkodik, békeségnek, bátorságnak, fejlődésnek. boldogságnak kölcsönösen biztosító záloga. Haza, vallás, tudomány, művészet szeretetéből fog erőt meríteni hűségünk a. trón iránt, melyről Felséged mindezeket egyenlő atyai oltalmában részesíti. Hazánk határain belől, hol éppen most Felséged titnáöklö példaadásában az elmúlt idők ellentéteinek árnyékát is elűzte a királyi hölcseség világa, — válaszfalak emelésére nem gondolhat többé az alattvalók hűsége. Ebben a reménységben örvendezünk. A könyörgésben szorgalmatosokieszünk, fíöm. 12. 12. mondván: Isten, a király életének esztendeit szaporítsd meg; készíts kegyelmességet és irgalmasságot, melyek megőrizzék őtet. Zsoltár: itt. 7. 8. A kik egyébkéld legmélyebb alattvalói hódolattal császári és apostoli királyi Felségednek kegyel méhe ajánlottan maradunk Budapesten, 1897. évi október havának 23-dik napján, császári és apostoli királyi Felségednek legalázatosabb szolgái, a dunamelléki ev. ref. egyházkerület közgyűlése s tannak nevében gr. Tisza Lajos főgondnok. Szász Károly püspök. Sziládg Áron főjegyző.