Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.

1896. október 17.

1896 október 11-én. — 11. 29' tatás számos példáját mutatja, a kisebb-nagyobb mérvű, de az erőliöz s a szükséghez mérve hasonló becsű áldozatoknak és alkotásoknak, melyeket egyenként elő nem sorolhatok, de egyetemlegesen méltányolni örömemnek s kedves kötelességemnek is ismerem. Mindezek örvendetes jelenségei s bizonyítékai annak, hogy egyházi életünk nincs tespedésben s áldozatkészségünk hamvadóban. S ha mégis sem egyikkel, sem másikkal nem vagyok egészen megelégedve, sőt a jelenben hiányokat, a jövőben egén ködfoltokat látok — ne lepje meg a íőtiszteletü egyházkerületet s engedje meg, hogy azokra is rámutassak. Ez ezredévi egyházi és iskolai ünnepeink alkalmával, valamint egyházmegyéink esperesi jelentéseiben s egyéb alkalmi ünnepeinken is mindenütt fellobogott a nemzeti és protestáns egyházi lelkesedés lángja, ezredéves, illetőleg negyediéiszázados emlékeinkből új erőt merítve, vagy látszva meríteni egy új ezredévre s a hazafiúi és egyházi megújhodásra. De úgy tetszik nekem, hogy ez a fellobogó láng egyszersmind el is lobogott s megújhodásnak alig látom nyomait. Nem szólva itt a hazafiúi lelkesedésről, egyházi életünknek nem látom új ei\ jét s nagyobb melegét, a melyre pedig soha nem volt nagyobb szükségünk, mint most e nehéz időkben. Nekünk lelkészeknek nagyobb gonddal kellene őrködni híveink összetartása s a tiszta evangeliumi szellemben, — tudományban úgy mint szeretetben — való nevelése és vezetése fölött, népünknek pedig erősebben kellene ragaszkodni őseink véren váltott örökségéhez s annak megőrzését és fejlesztését jobban kellene támogatniok. E végből s e czélra, a pásztorok és a nyájak közt erősebb kapocsnak kellene fűződnie. De vájjon látjuk-e a templomok buzgóbb látogatását, az iskolák s bennök a tanítók vallásosabb szellemét, a hívek nagyobb készségét az egyház terheinek hordozására, a vallásos eszmék s erkölcsi irányok sikeresebb átvitelét az életbe, a vallásos összejövetelek, az egyházi értekezletek, a bibliaolvasás és magyarázás, a vallásos éneklés, a szeretet munkáinak gyakorlása, a szegényügy, a kisdedóvás stb. stb., körül a nagyobb buzgólkodást s nemcsak, megszokásból (ahol még van is!) formaszerinti, hanem lélek-