Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.

1896. október 17.

1896 október 11-én. — 11. 27' ban a minimumot 800 frtra emelte, még ha az egyszerre nem volna is elérhető, de a melyre törekednünk kell. Annálfogva a vallás- és közoktatásügyi miniszternek a lelkészi javadalmak kiegészítése tárgyában tett jóindulatú leirataira, Tisza Kálmán világi elnök indítványára oly feliratban válaszolt a miniszternek, hogy «lelkészeink fizetésrendezési ügyét csak oly törvény hozatalával véli végleg megoldatni, a melyben a javadalmak 800 frtra való kiegészítése s a megfelelő összegnek egyetemes konventünk utján egyházaink részére való folyósítása kimondatik, természetesen az 1868-tól kezdve folyósított rendes államsegély és az 1894. évtől kezdve közalapok részére folyósított államsegély alterálása nélkül, mint a melyeknek más rendeltetésük van. Ha és a mennyiben azonban az állam pénzügyi helyzete még a legközelebbi költségvetés egybeállításakor nem engedné meg a 800 frtra való kiegészítést: a 800 forintos minimumnak törvényes biztosítása mellett egyelőre legalább 600 frtos minimumra való kiegészítésnek már a legközelebbi költségvetésbe való felvételét és részünkre való folyósítását a mulasztásból származó veszélyek tudatában feltétlenül kérelmezi az E. konvent, felkérve elnökségét, hogy a megfelelő feliratot a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez terjeszsze fel s annak kedvező elintézésére a szükségesnek vélt lépéseket tegye meg. (1896. konv. jk. 19.) Mi s mikor lesz e határozott lépésnek kivánt eredménye: a jövő titka, mely e pillanatban bizonytalanabb, mint valaha. De okunk van a legjobbat reményleni s a szűkölködőnek a remény is táplálék! • • • Egyházmegyéinkben az egyházi s iskolai élet és a közigazgatás rendes kerékvágásában zavartalanul megy, miről a jegyzőkönyvek s az esperesi jelentések tanúságot tesznek. Szabálytalanságok vagy éppen megtorlandó törvénytelenség alig s csak kivételesen fordulnak elő s espereseink és egyházmegyei közgyűléseink és bíróságaink azokat orvosolni sietnek. Az egyházi szükségekre a rendes fizetés, sőt áldozatkészség — a kétségkívül súlyos anyagi viszonyok miatt — érezhetöleg