Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1896-1898.

1898. október 15.

197 1898 október '21-én. — 102. Missiói jelentés 1897/8. Missiói életünk évről-évre halad és terjeszkedik. JVem területileg, ámbár szükség is, lehetség is volna területi terjeszkedésre is, mert új meg új missiói telepek s területek kinálkoznának, mint alább említve lesz, de nincs anyagi erőnk ilyeneknek fölvételére s a szükségesekkel fölszerelésre. De a meglevő missiói területeken, részint újabb beköltözések — illetőleg az anyaországból kivándorlások s letelepülések — útján új meg új missiói pontok s azokon a missiói lélekszám emelkedése által, a mi a missiói lelkészekre újabb kötelességeket ró s teendőiket növeli és fáradságosabbá teszi a nélkül, hogy anyagi jóllétöket s csekély javadalmukat nevelné, mert ha az uj hívektől fillérenként valamit kapnak is, az látogatásaik uti költségét is alig fedezheti. Belterjesen is van némi növekedés és gyarapodás: egyes pontokon némi birtokszerzés, iskolaépítés, vagy egyéb beruházás, de ez is csak gyéren s mintegy kivételesen a kitelepedettek és kitelepedők anyagi erejének korlátolt, vagy épen szegény volta miatt. Az Egyetemes Konventtől nyert missiói segélyünknek korlátolt volta, mely újabb missiókra épen semmit s a meglevők gyarapítására is csak kivételesen és igen keveset nyújthat — a mit már mult évi jelentésemben is említettem s annak okát is adtam — oka annak, hogy fejlődni törekvő s mintegy kínálkozó missióügyünk nem haladhat úgy előre a mint, jobban segélyezve — haladhatna és kétségkívül haladna is. Reméljük, hogy egyetemes konventünk, új törvények s intézkedések segítségével odajutand, hogy a nagy fontosságú missió-ügyre nagyobb segélyt is nyújthat. S lehet, hogy ekkor még a mi (duna-melléki) missióink fejlődő állapota is idővel s talán nem is sokára, segítségére leend ebben egyetemes konventünknek, az által, hogy mos-