Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

1894 november 1-én. — 84. 145 viselői, főispánjaik (Cseh Ervin szerémi főispán s ref. egyházmegyei gonclnoknuk és Pejacsevics Tódor gróf, verőczei főispán ő méltóságaik) személyesen is, az egyes járások fő- s alszolgabirái, a községek elöljárói nemcsak udvarias előzékenységgel fogadtak, de tényleges segítségemre is voltak mindenütt; sőt az egyházi hatóságok s személyek részéről, nemcsak az ágost. hitvallású evangelikus testvérek, hanem a görögkeleti szert, lelkészek is a legszívesebb fogadásban s megtisztelő előzékenységben részesítettek, a községi és felekezeti iskolákat — sőt volt eset, hogy templomukat is megnyitották előttem a hivek gyülekezésére s pásztori beszédeim tartására: ami — kivált épen az akkori napokban — a mily váratlan és meglepő, kétszerte oly örvendetes volt előttem a vallási türelem s a hazafias összetartozás kifejezését látva egy magyar református püspök iránt tanúsított e figyelemben. Végre — mondanom sem kell — hogy magok, a missióban levő s nagyobb részben német-ajku híveink, mindenütt tisztelettel és szeretettel fogadtak s mondhatni rajongó lelkesedéssel vettek körül. Most áttérek az egyes missió-tertületek és pontok rajzára, a mint azok helyzetét és életét részint a missiói lelkészek jelentései, részint saját szemléletem feltüntetik. 1. Tiszakálmán falva. Junius 15-kén a délután két órakor Zimony felé induló vonattal volt szándékom elutazni, hogy estére Újvidékre érkezve, ott az alsó baranya-bácsi esperessel találkozva, 16-án reggel korán kiszálliassunk Tiszakálmánfalván. Tervem annyiban változást szenvedett, hogy br. Vay Miklós pünkösd másnapja hajnalán történt elhunytával, temetési gyászszertartása Budapesten, másnap 15-kén délutánra tűzetvén ki, melyen résztvenni nemcsak saját kegyeletes érzésem, de a család kívánsága is parancsolt, csak az éjjeli vonattal indulhattam, s azon este helyett csak 16-án reggel érkezhettem Újvidékre, hol esperes úr, az újvidéki lelkész s presbyteriuma vártak a vasúti állomáson, melytől Tiszakálmánfalvára az út a városon vezetett át. Ezzel korai kimenetelem mintegy kétórai késedelmet szenvedvén, s útközben Kátyon, a missió első pontján is megállapodván, dél közelgett mikor Tiszakálmánfalvára érkeztünk s így az istentisztelet tartását és az iskola vizsgálását délutánra kellett halasztanom. A Dunamell. ev. ref. e. ker. jegyzökönyve. 10