Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

122 1894 október 31-én. — 63. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Az egyházmegyéknek az orsz. ev. ref. lelkész-özvegy-árvai gyámmtézet alapszabály-tervezete felett adott külömböző véleményéről a következőket van szerencsém tisztelettel j elenteni: Magának az orsz. lelkész-özvegy-árvai gyámintézet felállításának az eszméjét az összes egyházmegyék szívesen és örömmel üdvözlik, mint a melyben nekik is régi óhajtásuk testesül meg; de aztán a konvent által véleményezés végett leküldött alapszabály-tervezetet vagy mereven elvetik, mint az alsó-baranya-bácsi egyházmegye, vagy egyszerűen félretétetni kívánják, mint a solti egyházmegye, a mely arra kéri a főt. eliker. közgyűlést, hogy «hasson oda, bog}- ez intézet megalkotása a zsinat feladatai közé számíttassék» (1894. jkv. 13. p.), vagy pedig a tervezeten olv lényeges módosítások eszközlését javasolják, — de minden közelebbi számítások nélkül, — a meh'ek által tulajdonképen úgy az arithmeticai, mint az egyetemes jellegű alapot szedik ki a konventi alapszabály-tervezet alól. A solti egyházmegye kivételével, a melynek az egész ügyről való nézetét a fentebbi néhány szóban idéztem, a többi hét egyházmegye a részletekbe menőleg foglalkozott a tervezettel. Az alsó-baranya-bácsi egyházmegye a javaslatot, «mint a mely oly sok befizetés mellett is 10 évig biztosítatlanul hagyja az özvegyeket és az árvákat és a mely sem elvi felfogásában, sem részleteiben nem egyezik meg az egyházmegye közvéleményével'!, elveti s két más javaslatot közöl jegyzőkönyvében azzal a kívánsággal, hogy ezek "legalább elvi felfogásukban» használtassanak fel. A gyámintézet maga pedig csak 1896-ban lépjen életbe, mert egy év még «felette szükséges ezen nagy horderejű ügynek teljes és részletes megérlelésére». A nyugdíj-intézet felállításának eszméjét akkorra kívánja az e. megye elhalasztani, a mikor a gvámintézet már teljesen megerősödött, «mivel e két nagy intézménynek egy időben való felállítása, sőt az alioz való erőgyűjtés megkezdése is egymás meggyengítésére és felvirágzásának késleltetésére vezetne». (Jkv. 1894. 12. p.) A két javaslat felett is az e. megye e rövid végzésében hozott határozatával végezvén, azok részletesebb ismertetése felesleges volna. Csak annyit említek fel, hogy az e. megye végzéséből úgy látszik, hogy maga az egyházmegye még sem perhorreskálja annyira a lelkészi nyugdíj-intézet kérdését, mint az egyik «javaslat» készítője.