Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1894. október 27.

1894 október 27-én. — 10. 21 •érinthetjük. Álláspontomat csak annyiban kivánom érinteni, a mennyiben abból jövő teendőinkre nézve kell levonnom a következtetéseket. Kétségtelen, hogy midőn e törvények által éles elválasztó vonal állíttatik az egyház és állam közé s addig egyházi intézmények az állam hatáskörébe vonatnak, kikerülhetetlen, hbgy a híveknek szoros kapcsolata az egyházzal, legalább is bizonyos administrativ teendőkre vonatkozólag, ne lazíttassék. De a protestáns egyház soha sem igyekezett magát az állam fölé helyezni, sőt saját érdekeit, ha épen létkérdése s veszedelme nem adta kezébe a kötelességszerű ellentállás fegyvereit: az állami és nemzeti érdekeknek mindig alárendelte. Ezt fogja tenni most is. Alkotmányos úton létrejött s királya által szentesített törvények előtt meg fog hajolni s intézményeit és cselekvőségét azokhoz fogja alkalmazni, hogy az új helyzetben is megállhasson s megóvhassa érdekeit. Nem az erőszak s védelem külső fegyvereivel, nem vas karddal, sisakkal és paizszsal, hanem a lélek ama fegyvereivel, melyeket Pál, a protestánsok apostola, az efézusiakhoz irt levelében (VI. 13—17.) elősorol. Hinni akarom, főtisztelendő egyházkerület, hogy protestáns egyházunk meg fogja találni az utakat és módokat, s önmagában az erőt az összetartásra, sőt megerősbödésre s mintegy új életre ébredésre. Prédikálni fogjuk az igét, alkalmas és alkalmatlan időben, mint eddig, sőt buzgóbban, mint eddig; híveink összetartására nemcsak azzal fogunk törekedni, hogy egyházi czéljainkra anyakönyveket vezetünk továbbra is, hanem gyakorolni fogjuk a pásztori gondozást, sokkal jobban, mint ed^ dig, a hívekkel való folytonos érintkezésben, a szeretet munkáiban, a terhek könnyítésére való igyekezetben, a vallásos eszméknek nemcsak a templomban és iskolában, hanem a társadalmi életben is terjesztésével, s minden, nemcsak megengedett — •de hitünk és kötelességeink által parancsolt, mindig szellemi, erkölcsi s nemes eszközökkel. És mivel meg vagyok győződve, hogy ez erős föltétel az egyháznak nemcsak igehirdető hivatalos szolgált, de világi férfiait, sőt minden tagját áthatja, most nem kérek egyebet, mint részvételt az egyházkerületi s egy-