Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.
1894. október 27.
1804 október 27-én. — 10. 17 előkészítést tervez. De ínég iia ily megbízást nem nyert volna is a zsinattól, a konvent tulaj donkép nem is léphet túl hatáskörén, mert mint legfőbb közigazgatási hatóságunk saját kezdeményezéséből is terjeszthet bármit a törvényhozás elé. E pontnál még azzal a kijelentéssel is találkozunk, hogy a lelkészi nyugdíj-intézet már elvileg s eszméjében is elvetendő. Részemről, főtiszt, egyházkerületi közgyűlés, ezt tartom a tervezet legbecsesebb részének. Elismerem, hogy a lelkészek, mint egyének, érdekeit, melyeket pedig én is óvni kívánok, sértheti az, hogy ha tehetetlenekké válnak, nyugdíjaztassanak. Mert kétségtelen, hogy jobb reájok nézve, hogy tehetetlen aggkorukban 60—80 forintos káplánt tarthassanak s azok mellett egész javadalmukat élvezhessék. Csak hogy mi lesz akkor az egyházból? Szomorú példák tanúsítják. Pedig tudjuk és vallj ak, hogy nem a lelkészért van az egyház, hanem megfordítva. Nekünk az egyház nem csupán megélhetési tér, hanem munkamező, melyen — természetesen — a munkás méltó a maga bérére, és ha többé nem munkálkodhatik — a maga tisztességes megélhetését biztosító nyugdíjára. Es most, mikor oly időknek nézünk — sőt megyünk már elébe — melyekben az egyháznak munkaképes, lelkes, tevékeny és erős kezű s akaratú lelkészekre, Krisztus hasznos szolgáira van s lesz mindinkább szükségök: engedhetjük-e nyájainkat tehetetlen, vagy legalább is elgyöngült pásztorok miatt elzülleni, megromlani, farkasok által elragadoztatni ? Yajha én,, mikor tehetetlenségemet érzem s a munka-térről félrevonulok,, megélhetésemet egy szerény nyugdíjjal biztosítva láthatnám! De félek, hogy azt e zavaros időkben már nem fogom megérni s lankadtan, kimerülten s a már teljesítni nem tudott kötelesség nyomasztó tudatával kellend az út felén összeroskadnom. Egy másik s hosszan és részletesen indokolt ellenvetés következetlenséget s ellentmondást lát a javaslatban, mely első kijelentésében azt mondja, hogy az egyenlőség stestvériség alapján áll s egyenlően veti ki a terheket minden lelkészre, az özvegyek javadalmát pedig két fokozatra osztja: 700 forinton alul és 700 forinton felül. Azt hiszem, itt egy vastag lélreértés forog fenn. A terhek, melyek a lelkészi fizeA Dunamell. ev. ref. e. ker. jegyz könyve. 2