Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

1892 október 1-én. — 8. 49 nagykőrösi, Szilágyi Endre szabadszállási tanítók, a régi módi tanítók jelesei kezdik meg, utánok Bocsor Antal juti, Pongrácz Boldizsár balaton-túri, Yisontai János tengődi mindhárman a külső-somogyi egyházmegyéből folytatják, s Tegzes Zsigmond madocsai tanító, ki évek óta munkásságát bénító kórban szenvedett, zárja be az egyház veteményes kertjéből kitépett élőfák hervadó sorát. Megannyi veszteség. De az agguló idő, új hajtásokkal folyvást megifjuL, s a harczsorok gyérültével új bajnokok állnak az üresen maradt helyekre. Közöttünk sem maradnak a halál által ütött hézagok betöltetlenül. Sirassuk el az elhullottakat s üdvözöljük a sorba beálló új harczosokat. Üdvözöljünk egy mindig ifjú, s mindig buzgó, lelkes és. tevékeny veteránt, ki egyházmegyei gondnokságának 25 éves jubileumát ez évben ülte meg, Antos Jánost — kit egyházmegyéje a távolba meleg szívvel, hálával üdvözölt s mi is még oda küldjük utána üdvözletünket. Üdvözöljük pesti em. gondnoki székében gróf Teleki Józsefet, a haza s egyházunk történetében egyaránt nagynevű család méltó sarjadékát; Szánthó János és Bocsor Lajos új espereseinket, amazt a pesti emezt a külső-somogyi esperesi székben, derék férfiak derék utódait; Antos István egyházkerületi tanácsbiránkat, H. Kiss Kálmánt, Takács Józsefet, Antos Istvánt, Hajdú Sándort, Somogyi Józsefet a kecskeméti-, Keserű Ferenczet a külső-somogyi-, Vörös Károlyt, dr. Darányi Ignáczot, dr. Várady Bélát, dr. Freisinger Lajost, di'. Halász Orbánt a pesti-, Kovács Sebestyén Endrét és Cseresznyés Sándort a tolnai egyházmegyékből, valamint Benedek László és Kovács Pál kecskeméti, ismét Vörös Károly, dr. Darányi Gyula és dr. Nagy Dezső egym. jegyzőket. Részint jól kipróbált erők, részint nagy reményekre jogosító tehetségek egyházi életünk terén, kiktől egyházunk nemcsak jó szolgálatokat, de előmenetele gyarapodását, mindenek fölött pedig elődeik munkájának folytatását várja, várhatja. Mert bár erkölcsi irányú államunknak feladata a haladás, jelszava: Fölebb! — az első a mit kívánunk, s megkívánunk, hogy lankadást ne ismerjünk, megállapodást s visszaesést ne 4