Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

47 1892 október 1-én. — 2. 3. 4. egyszer helyességükről meggyőződött, nem könnyen tágított azoktól s a legtöbb esetben sikerült ellenzőit is meggyőzni azoknak nemcsak tisztaságáról, de czélszerüségéről is. Egy makacs, s ismételve megújúlt betegség, csak két évi küzdelem után bírta az erős lelkű és testű férfiút leteríteni, de ki győzheti meg a halált ? 0 hitével azt is meggyőzte; csak testileg halt meg, szelleme él alkotásaiban, munkája eredményeiben. Lelkészi karunk két agg veteránját gyászolja még ez év halottai között, Molnár Lörincz töki és Dcbreczeni Sándor szóládi lelkészekben. Az emberi életnek megígért határon, a 80 éven mindketten túl, késő aggkorukig megőrizték szellemi elevenségüket s a Krisztus szerelmével táplált vallásos buzgóságukat, s testi gyöngeségeik mellett is rajta tartották reszkető kezeiket gyülekezeteik kormányán, őrködő szemeiket a szeretett nyájon, melynek pásztorául rendeltettek az Ur, a főpásztor által. Áldott jó lelkek, kiket a közszeretet környezett életök végperczéig, áldások kisértek sírjaikba. Egy erős fiatal daliát, — mert a halál az erőseknek sem kedvez, — láttunk váratlanul a küzdő térről egyenesen a sírba lépni Göde Károly, decsi lelkészben, a tolnai egyházmegye zsinati képviselőjében, ki egyetemes zsinatunk első ülésszakáról eltávozva, harmadnapra már ravatalon feküdt. A test és lélek ritka erejével, kiváló szellemi tehetségekkel felruházva, munkás és munkabíró férfikorának nemcsak hosszú élet, de dicső pálya s nagy sikerek is látszottak igérve lenni: váratlan halála a legméltóbb várakozásokat hiúsította meg! A gyümölcs, láthatatlan féregtől, vagy egy jégszemtől érve, éredő korában hull le gyakran... ki ne sajnálná leestét? Lelkészi karunk veszteségei közt áll, gyászlapra jegyezve Alföldi Sándor kórósi lelkész, felsőbaranyai egyházmegyénk kiérdemült esperesének neve is, kit legközelebb övéin kivül pályatársai szeretete s tisztelete kísért még kora sírjába s ugyancsak a felsőbaranyai egyházmegyéből Paksi Gedeon raádi lelkész, ki aggságtól és súlyos betegségtől megtörten roskadt sírjába, mikor megváltás volt neki az irgalmas halál.