Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1893. október 21.

104 1893 október 23-án. — 53. gyakorlati jellegű államvizsga rendszeresítését tartanok szükségesnek ; az erről kiállított vizsgálati bizonyítvány szolgálhatna azután a jegyzői minősítés és illetőleg alkalmazliatás alapjául. Egészen új és meglepő s az ismert vizsgálati rendszerekben fel nem található a 8. §. utolsó passzusának azon rendelkezése, mely szerint az első félévi vizsgán kellő készültséget nem tanúsító hallgató, a második félév hallgatására nem bocsátható. Magunk részéről ezen rendelkezést még az általunk contemplált két éves tanfolyam-rendszernél sem tartanok szükségesnek kimondani. De sőt, a mennyiben a szóban forgó tanfolyam időtartama véglegesen egy évben állapíttatnék meg, ezt a rendelkezést okvetlenül kihagyandónak s illetőleg módosítandónak tartanok akként, hogy azok, a kik az első félévi vizsga alkalmából kellő készültséget felmutatni nem tudnak, a második félév hallgatására bocsátandók ugyan, de kötelesek legkésőbb a második félév első hónapja végén a vizsgálatra újból jelentkezni; a felvétel pedig ezen vizsga eredményétől feltételezendő liatálylyal eszközöltetnék. A mi a tervezet többi rendelkezéseit illeti, miután azokkal különben is egyetértünk, azokra ezúttal kiterjeszkedni nem akarunk, hanem áttérünk azon nagy horderejű kérdés taglalására, hogy hol állíttassanak fel ezen tanfolyamok? S miután ezen kérdéssel szorosan összefügg az a másik, hogy vájjon önállóan, vagy valamely felső tanintézettel kapcsolatosan állíttassanak-e fel? azért e két kérdést együttesen tárgyaljuk. A mi mindenekelőtt az utóbbi kérdést illeti, tiszteletteljesen kijelentjük, hogy nem tartjuk czélszerűnek a tervezet által contemplált önálló szaktanfolyamok felállítását. Nem tartjuk czélszerűnek azért, mert mi — mint már fentebb is jeleztük — az ezen tervezet által felállítani czélzott tanfolyamokat csak olyan ideiglenes jelentőségűeknek tartjuk, a melyek a közvetlen szükséget lesznek hivatva egy ideig kielégíteni. Nem tekintjük tehát olyannak, a mely a községjegyzői qualificatio kérdését végleg megoldaná. Mi ugyanis magunk részéről — tekintettel különösen arra, hogy a jövő évtizedek közigazgatása még nagyobb jogi és közhatalmi feladatokat ruház a községi jegyzőkre — elvileg a jogvégzettség és az államtudományi államvizsga megszerzéséhez kötnénk a községi jegyző qualificatióját; de miután — számot vetve azon körülménynyel, hogy az egyes közszolgálati életpályákra megállapítandó minősítés fokozásánál mindig figyelemmel kell