Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1893. október 21.

98 1893 október 23-án. — 53. az államkincstár részéről ezen országos nyugdíj-intézeti alap javára 60,000 frt évi segély irányoztatott elő már akkor is, midőn a nyugdíjintézetbe csak a felekezeti középiskolai tanárok felvétele czéloztatott. Most tehát, a midőn abba ezeken felül az összes állami jelleggel nem bíró jogakadémiák, tanító- és tanítónő-képző, valamint óvó-kepző intézetek is belevonatnak, méltán indokolt volna az államsegélynek 100,000 frtra leendő felemelése. Ezen így felemelt évi segély lehetővé tenné elsősorban a nyugdíj-intézet czéljaira a tanulók részéről kívánt befizetések mérvének, így különösen a joghallgatók által a tervezet szerint fizetendő 6 frtnyi tálmagas összegnek leszállítását, valamint a tandíjmentességet élvező tanulók javára ezen befizetések elengedhetését; másod sorban pedig esetleg a fentartó testületektől bekívánt járulékoknak is kevesbítését. A tanárokra súlyos teherként nehezedőnek tartjuk továbbá a tervezet azon pontjának intézkedését, melynél fogva «a már szolgálatban levő tanárok fizetésök és fizetésök szaporulatainak egyszersmindenkorra beszolgáltatandó V3 részén felül, még ezen beszolgáltatandó összeg után, most említett javadalmazásuk elnyerésének időpontjától számítva 5 % -os kamatot is kötelesek fizetni.» Mellőzendőnek tartjuk a tervezetnek az 5%-os kamat fizetésére vonatkozó eme rendelkezését azon okból, mert ez által különösen a tíz évi, vagy annál több szolgálati időt betöltött tanároktól oly nagy összeg befizetése kívántatnék, a mely az ezen szolgálati idő után esetleg igényelhető nyugdíj összegével szemben feltűnő aránytalanságot mutat. Óhajtaná továbbá a tanügyi bizottság, — a kecskeméti jogakadémia speciális viszonyait is figyelembe véve — hogy a tervezet azon átmeneti intézkedése, mely szerint «az ezen országos nyugdíj-intézet létesítését követő első hat évben csupán a 30-ik szolgálati év betöltésének czímén nyugdíjazásnak helye nincs»: akként módosíttatnék, hogy már az ezen országos nyugdíjintézet létesítését követő első három év után is legyen a 30-ik szolgálati év betöltése czímén helye a nyugdíjazásnak. Végül — miután a tervezetnek a viszonosságról intézkedő utolsó pontja ez irányban utasítást nem tartalmaz — javasolja a tanügyi bizottság annak a rendelkezésnek felvételét is, hogy a viszonosság ne csak az ezen országos tanári nyugdíjintézet tagjai és az 1885. évi XI. törvényczikk alá eső tisztviselők és tanárok között, hanem az 1885. évi