Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

44 1892 októl>er l én. — 8. ken kívül, ez idő szerint a főgymnasium 8 tanárából áll, kik hetenként együttvéve 32 órát tanítanak az intézetben, magyar, német, franczia nyelvből s a felső leányiskola egyéb rendes tárgyaiból; azon kívül van a kézimunka, zene és rajz. El van határozva még egy okleveles rendes tanítónő alkalmazása s arra az alkalmas egyén is meg van találva. Szükségtelen a felsőbb leánynevelésnek társadalmi, nemzeti és felekezeti szempontból egyaránt nagy fontosságáról s kiszámíthatatlan jó következményeiről hosszasabban szólani. De nem mellőzhetem el, midőn a halasi leányiskola kibővítéséről s új életnek és lendületnek indulásáról örömmel teszek jelentést, felhívni a figyelmet arra, hogy e szük körben s szerény kezdettel megindult intézet nemcsak magának Halasnak, hanem a Duna-Tisza közi egész nagy vidéknek s első sorban az épen alatta elterülő nagy — és sok tekintetből ránk nézve oly fontos Bács vármegyének is szolgálni vau hivatva s kivált ez oldalról nagy nemzeti és felekezeti hivatás vár reá! Nem hihetem azért, hogy ez intézetet egyházkerületünk különös figyelmére ne méltassa, erkölcsi s lehetőségig anyagi gváinolításban is ne részesítse, akkor midőn országszerte hangzik a szó: neveljük a leányainkat! neveljünk magyar nőket, magyar — s buzgó protestáns anyákat! — midőn református egyházkerületeink közül, az egyebekben mindig első dunamelléki egyházkerület maradt utolsónak, hogy a leánynevelés ügyében valami nagyobb áldozatra elhatározó lépést tegyen! Alkotásokról levén szó, azt hiszem egyházkerületünkben, sőt egyetemes egyházunkban, az utóbbi tíz év legnagyobb alkotása a missió szervezése, a szétszórt csontok összeszedésére s megelevenítésére irányzott nagy és eredményes működés, az egyetemes egyház amaz összesített erőforrásának a közalapnak segélyével. Missióink m. évi működéséről s mai állapotáról és közelebbi igényeiről külön terjedelmes jelentés szól; itt csak azt a megjegyzést kell tennem, hogy e nagy munkát sem szabad egészen a közerőre bíznunk s mindent az E. konventtől, a közalaptól várnunk. Saját missiói pénztárunk is gyarapodik lassanként s a mit a közalap nem tehet, ennek is hozzá kell járulnia annak megtételéhez. És méltánylással emelem