Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1893. október 21.

30 1893 október 21-cn. — 8. nul Dömötör Dániel bogyiszlói tanító-káplán fiatal és jóreményű atyánkfiát. A hűs hullámsír árja örvénybe sodorta a gondtalan s halálra még gondolatában sem készülő erőteljes ifjút. Hajh, így érintkezik minden ponton életünk a halállal; s az áradásai után örvénylő folyam, nem csak az omló föld s zöld gyep — hanem az emberélet határaiba is belemarkol könyörtelenül! S oh! az ifjú lelkész-tanító neve, váratlan s szörnyű halála — sokunk szívében egy régibb gyász ma is bár behegedt, meg-megfájduló sebét újítja föl. Felsőbb és alsóbb tanintézeteink tanítói karának veszteségei közt Dékán István, kecskeméti jogakadémiánk nesztora, mióta ez akadémia új szervezetében fennáll, holtáig egyik tudós, buzgó és lelkes tanára áll legelöl. Kora már a nyugalom felé hajlóvá tette őt — de nyugalmát már csak a sírban találhatta fel. Helyét épen e közgyűlés lesz hivatva betölteni, de töltsük bármily érdemes utóddal be azt, az ő érdemeiről nem szabad — s nem is fogunk megfeledkezni; érdemei s a tudománynak és tanügynek tett hosszas és jeles szolgálatai fentartják emlékezetét. Még a felső-baranyai egyházmegye jegyzőkönyvéből László János piski előkönyörgő tanító, a kecskemétiből Horn onnai István és Fekete István nagykőrösi rendes tanítók, és Parragh Bertalan kecskeméti segédhitoktató, a soltiból Dobos László makádi rector halálát jelentem, a jegyzőkönyvek nyomán, melyekben egy-egy meleg, elismerő hang sóhaja szállt utánok. Én is képességeik, buzgalmok s liűségök emlékét hoztam magammal iskoláikból s megőrzöm azt sírjok felett is. Nem a ki sokra bízatott, hanem a ki híven munkálkodott: azé az élet koronája. De a halottak elmúlnak s elköltöznek, mint a föld színén átsuhanó árnyék. Helyeiket élők foglalják el s folytatják félbe maradt munkáikat. Ez nekünk is, ha nem vigasztalás, de legalább kárpótlás elköltözötteink után. Azok között, kik az elköltözöttek helyeire hivattak el s helyöket betölteni hivatvák, szabad legyen egyet különösen névszerint is üdvözölnöm, azt a fiatal, erős férfiút, a kit a solti egyházmegye majdnem egyhangú bizalma a néhai Ker-