Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1893. október 21.

1893 október 21-én. — 8. "21 anyaegyházát s 44 oly leányegyházát is, a hol vagy templom, vagy iskola van, egyenként meglátogattam, mindenikben, öszszesen 302 helyen, hirdettem Isten igéjét és a Krisztus evangéliumát, minden iskolának egyenkint minden osztályát megvizsgáltam, minden presbyteriummal érintkeztem, értekezve azokról, melyek az ők s a mi békességünkre valók; minden lelkésztársamat, minden tanítót, minden elöljárót személye sen megismertem s minden gyülekezet külső és belső életébe egy pillantást vetettem. Engedné Isten, hogy tapasztalásaimat még egy kevés ideig egyházunk s gyülekezeteink javára gyümölcsöztethetném! Mert ha senkinek — vagy csak keveset — használtam is e látogatásokkal, magam sokat tanultam belőlök s ezentúl talán többet használhatnék s taníthatnék másokat is. A nyolcz egyházmegye e látogatásával s vizsgálatával azonban még nem akarom püspöki hivatalom e részét befejezni s végkép letenni vándorbotomat. Ha a jövő esztendőt még megérem s az engem még e helyen ér, szándékom összes missióinkat meglátogatni, melyek nagy része az én hivataloskodásom ideje alatt keletkezett és szerveztetett — a melyeknek, dicsekedés nélkül azt mondhatnám Pállal: én szültelek titeket. Legközelebb a pesti egyházmegyében végzett püspöki látogatásomról szólva, ismételjem-e, már nyolczadikszor, hogy e körutamban is, úgy az egész egyházmegye, mint minden egyes egyházközség s azoknak elöljárói s egész népe, örege és apraja részéről, úgy a polgári hatóságok — vármegyék, járások, községek elöljáróságai részéről mindenütt, hivatalom a legnagyobb tisztességgel, személyem a legőszintébb szívességgel találkozott, hogy lelkésztársaim s családjaik, a községek előkelői s egész népe, versenyeztek egymással kitüntetéseikben; sok helytt a más felekezetűek részéről, néhol papjaik részéről is, lekötelező előzékenységet tapasztaltam. Egyes helyeken, mint Yáczon, a lelkes és művelt püspöki városban, Ó-Budán, Gödöllőn, Uj-Pesten, fogadtatásom a zajos, de őszinte s nem mondvacsinált tüntetés jellegét öltötte fel, de a legkisebb helyen is mindenütt egyaránt lelkes, nyájas és szeretetteljes volt. Monoron, az egyház-