Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

164 1892 október 4-én. — 49. 50. szor látogathatta meg, mindannyiszor úrvacsora-osztással. Most az új: telepítések számbavételével s összeírásával foglalkozik, melyekről jövőre mutatja be az eredményt. 4. Tisza-Kálmán falva. E missió területe a régi Csajkás-kerület. Működési központja a kincstári erdők irtása által tisztássá tett s községgé telepített Tisza-Kálmánfalva. A missiói lelkésztanító legfőbb foglalkozása természetesen székhelyén van, hol a lelkészi teendőkön kívül a tanköteles gyermekek iskoláztatása a legfőbb gondja. Az imaés iskolaház, a lelkészi lakkal együtt, az 1500 frt konventi segélylyel épült s az egyháznak a kincstártól adott 10 hold lelkésztanítói földjének az irtvány gyökereitől kitisztítására és termővé tételére szintén 350 frtot adott a közalap. a) Az elmúlt 1891 junius végén volt Tisza-Kálmánfalván 48 család, 178 lélekkel, 1892 junius végén (egy család ki-, egy beköltözvén, egy házasság által alakulván) van 49 család, 185 lélekkel. A múlt tanév elején volt 52 iskolás, a tanév végén 47, ezek közül 26 református, a többi ág. hitv. és római kath. Junius hó 2-kán tartatott a zárvizsga, szépszámú hallgatóság előtt, közmegelégedésre. A húsvéti ünnepek alkalmával konfirmáltatott 5 gyermek; de ezek közül 2 nazarénus szüléké levén, ezek tanultak s vizsgálatot tettek, de úrvacsorát nem vettek. A lelkész — mikor otthon volt s nem a többi pontokon, minden vasárnap d. e. istentiszteletet tartott, d. u. bibliát olvasott s magyarázott. Úrvacsorát osztott a három nagy ünnepen; de szomorúan jegyzi meg, hogy a hívek az úrvacsora asztalához feltűnően kevés számmal járúlnak, — pünkösdkor legközelebb csak heten voltak — bár különben a templomot szívesen s szorgalmasan látogatják. 1891 végéig a reformátusok közös temetőt használtak az ág. hitv. evangelikus testvérekkel. De a mellett, hogy e temető felette alkalmatlan helyen volt, a közösség sok izetlenkedéssel is járt; az evangelikus atyafiak kizárólag magokénak tartván a közös temetőt, mindig zúgolódtak az «örökükbe törő idegenek» ellen. A lelkész a további kellemetlenségek elkerülése végett a telep rendezésével megbízott kincstári főügyészhez fordúlt, ki aztán — a község délnyugati oldalán, igen szép helyen, 826 •-öl területet adott református temetőnek. A folyó év elejétől kezdve már ide is temetkeznek. E hálával fogadott adománynyal csak az a teher jár, hogy szomszédja szántóföld, árkot húzniok nem szabad s kerítkezniök kell, a mi költséggel jár — pénztáruk pedig üres.