Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1892. október 1.

1892 október 4-én. — 45. 159 pitását; s e pontnak van jövője. Különös, hogy e körben terjed a nazarénus rajongás és pedig a szerbek közt; de két magyar református családot is elcsábítottak. Ezek közül egyiknek gyermeke volt a szeretetházban. Ezt — mivel szülői a tanév folyamában szakadtak el — a tanév végéig megtartották a .szeretetházban, de az új tanévre már nem veszik fel, mert a többiek nagyon megbotránkoztak az áttérésen. e) 0- és Uj-Jankovcze. Buzgó, iparkodó, születés és beköltözés által folyvást szaporodó missio. Az evang. testvérektől szenvedett sérelmek s elnyomatás nem vette el kedvöket s remélik, hogy viszályaik ki fognak egyenlíttetni (ők is a Neudorfi ev. lelkész alá tartoztak, mint a vinkóvczeiek). A közös fészekből kivetve, új fészek készítéséhez fogtak ; s azt a múlt évben szerencsésen be is fejezték. A missiói átalányból (1890) megtakarított összegből én is küldtem nekik 50 frtot, a missiói lelkész maga is összeszerzett nekik 30-at. De még van némi adósságuk. Ha ügyeiket a lutheránusokkal tisztázni tudják: onnan kapnak annyi osztályrészt, hogy segítve lesz rajtok. Megvett s imaházul berendezett házacskájok szalmafedelét zsindelyre akarják változtatni — de egy kis rendkívüli segély jól esnék nekik. A gyermekek itt a közös iskolába járnak s vallástanításukról a lelkész gondoskodik. 0 a múlt évben hétszer látoga'ta meg s töltött egész napot közöttök. f) Nemeze már rég keres házat megvételre, de alkalmasat csak közelebbről talált, s azt a szeretetház pénztárából ideiglenesen nyert 500 frttal 900 forinton meg is vették. Államsegély-pénztárunkból kért tíz évi törlesztésre 700 frtot, s ezt az egyházk. jóváhagyása reményében meg is kapta. Ez is, mint Jankovcze, buzgó, tevékeny, s születés és bevándorlás által folyvást szaporodó missio. Azon igyekeznek — s pár év alatt, egy kis támogatással el is érik czéljokat, —hogy saját iskolát állítanak. A ház megvan már s a tanító fizetésének előállítására, a jnagok erején, egy kis közalap-segély reményében törekesznek. g) Vukovár, legtávolabb a központtól, de mint a vármegye székhelye, fontos pont, melyet fölhagyni nem szabad. Itt Cseh Ervin főispán úr, s Kelecsényi László uradalmi főmérnök, hatalmas pártfogóink. A missio mind magyarokból áll s a központ után a legnagyobb (de folyvást változó) lélekszámmal. Csak három-négy családnak van háza s birtoka, a többi költöző cselédember és napszámos, kik, ha van dolguk, ha nincs, a piaezon laknak, őgyelegnek. Újvidéki származásúak s nem sokat gondolnak sem lelki üdvökkel, sem az egyház iránti tartozá-