Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.
1895. szeptember 21.
202 1895 ápril 23-án. — e.b. i. t. 1. különben liüség tekintetében nem kifogásolt alsó birói előadmány miben tért el a tárgyilagosságtól, alig lehetséges, egyébként is ezen állítás értéktelenségét leginkább a — bár helytelenül nyilvánosságra hozott, pedig hivatalos titkot képező — bírósági szavazatok egyhangúsága tünteti fel, melylyel a panaszlott vétkessége megállapíttatott. Végre azt sem találta e biróság az eljárás szabályaiba ütközőnek, a mi panaszlott által hozatott fel, hogy a szóval kihirdetett Ítéletnek indokolása elmaradt, mert ez a törvény szerint csak az Írásban megszerkesztett Ítéleteknél kívántatik meg; valamint azt sem, hogy a később kikézbesített ítéletben a panaszlottat sértő állítólag erős kifejezések foglaltatnak. Az ítéletnek érdemben való részleges megváltoztatásának szükségét a következő helyesbített tényállás indokolja: a) Katona Ferencz lelkész maga is beismeri a terhére felhozott azon vádat, hogy 1894. év deczember hó közepe táján a vasárnapi ismétlő iskolában, az általa végzett tanítás, illetőleg éneklés közben Torma Istvánnak 14 éves fiát nádpálczával több ütéssel illette, melyeket bár szerinte a vállra intézett, az ütések egyike a fiút fején találta, melynek következtében a jelzett helyen — a nevezett apa esküvel megerősített vallomása szerint — egy «tyúktojás nagyságú» daganat képződött; a vállon pedig véraláfutások nyomai maradtak. Mentő körülményül nem volt elfogadható azon védekezés, hogy a fiú nagyfokú csmtalansága ingerelte fel a panaszlottat, a ki még ezen eset után két hét múlva is Kúti János és Cseh Lajos tanúk jelenlétében azzal fenyegette meg az apát, hogy jövőre még jobban meg fogja verni a fiút. Ez az eljárás messze túlhaladja azon határt, mely a neveléstan szabályai és a tanítási fegyelem törvényei szerint megengedettnek tekinthető. b) Nagy Józsefnek — Nagy Sándor tanú által is támogatott — azon panaszát is valónak ismeri el a panaszlott, hogy ő az előbb nevezettet, mivel közöttük a lelkészi lakon a választandó gondnok személyére vonatkozó ajánlás visszaútasítása miatt 1893. év elején szóváltás támadt, a szobából