Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1895. szeptember 21.

1895 szeptember 26-án. — 60. 135 Missiói jelentés 1895. A múlt évi missiói körútakról szóló részletes jelentésem adataira s tapasztalataimra hivatkozva, alábbi jelentésemben inkább csak a változásokra s időközben történt nevezetesebb eseményekre kell szorítkoznom. Missióinkban a már egészen kerékvágásba jött élénk élet és tevékenység uralkodik, a mint ez az alábbi részletekből kitűnik. 1. Tiszakálmán falva. A múlt (1894.) évi szűk termés s bekövetkezett elemi csapások leverőleg s nyomasztólag hatottak az egész missiói területre s azon az általában is többnyire szegény ref. lakosságra. Reménykedéseikben a következő 1895. esztendőre, ismét sok csalódás érte híveinket. A kora tavaszi árvizek missiónk legnagyobb részében, Titel, Zsablya, Mosorin, Szent-Iván, Kovil, sok kárt szenvedtek házaikban, még többet vetéseikben, s az áradásból hátramaradt vizek és posványok sok helytt még most is a vetéseken feküsznek. Többnyire napszámosokból álló híveink, kik kézi munkájok csekély keresménye után a kincstári földekből bérelt egy-két hold földjükből, a rétek víz alá jutásával alig vehetnek valamit; szántóikon szép aratással biztató gabonájukat pedig jég verte el, magát Tiszakálmánfalvát, mely az árvíztől (fekvésénél fogva) ment maradt, háromszor sújtotta ez évben jégvihar. E csapások a missió lelkészét még buzgóbb munkásságra s a híveknek gyakoribb látogatására késztették, őket vigasztalni, a csapások közt bátorítani s a megrémülteket további kiköltözéstől visszatartani. A csapások s az uralkodó szükség miatt a tiszakálmánfalvi harangra folyamatban volt gyűjtést egy időre abba kellett hagyni s a 21 frt 50 krra menő domestikai járulékot is nagy nehezen lehetett a szegény néptől beszedni. A remélt s általam kilátásba helyezett 50 frt segélyt az E. konventtől a múlt évben meg nem kaphatván, a missiói egyház legsürgetőbb szükségeit a lelkész sajátjából fedezte, de már ő sem bírja. Mind e szorongattatások mellett az egyházi élet nem lankadt