Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1895. szeptember 21.

132 1895 szeptember 26-án. — 59. És hol van oly törvény avagy jogszabály, a mely megtilthatná nekünk tanároknak, hogy mi a magunk számára, tisztán és kizárólag a magunk pénzéből, a jövőben is ne tarthassunk fenn bármilyen néven nevezendő gyám- vagy segély-egyletet ? Hisz egyrészről mostani egyesületünk sem nyűg díj-intézet, hanem mint annak minden — de különösen 2., 4., 7., 8., 9., 10., 21. §-aiból kitűnik: csupán segély-egylet, a mely tagjainak az alapszabályokból sehol sem nyudíjt, hanem mindenütt csak segély-díjt biztosít ezt volna hivatva nyújtani a fentiek szerint most is, az országos nyugdíj-intézetbe leendő felvétel elősegítésére; másrészt, mint fentebb kimutattuk, nem az iskola-fentartók, hanem önmagunk által tartatik fenn; a főtiszt, egyházkerületnek, — de nem mint fentartónak, hanem csak mint legfelsőbb autonom kormányhatóságnak — csupán az egyházi alkotmányból folyó legfőbb felügyeleti joga van biztosítva, épúgy, mint más hasonczélú világi testületekkel szemben az állam kormányának. Ha tehát mi, a gyámegylet jelenlegi tagjai, ezt az intézményt, mint tanári segély egyletet a jövőben is fentartani akarjuk, ezt feltétlenül tehetjük, mert erre irányuló törekvéseink, alkotmányos államban a honpolgárok soha és senki által el nem confiskálható szabad egyesülési jogán alapszik és sem az 1894. 27. törvényczikkbe, sem semmiféle törvénybe avagy jogszabályba a világon bele nem ütközik. Mindamellett mi, — habár ehhez is kétségtelen jogunk volna s végső esetben e joghoz ragaszkodnunk is kell, — nem ekként tervezzük az országos nyugdíj-intézet kötelékébe felveendő gyámegyleti tagoknak az egyesületben benmaradását, hanem hozott határozatunkhoz képest tervezzük akként, hogy ezen tagok, ha és a mennyiben a gyámegyesület helyettük az országos nyugdíj-intézetbe befizetendő járulékokat oda beszolgáltatja: a gyámegylettel szemben minden néven nevezendő segély- vagy nyűg díj-igényről, úgy a maguk, mint özvegyeik és árváik javára mindenkorra lemondanának és csupán azon jogok gyakorlását tartanák fenn, a melyek oda irányulnak, hogy a gyámegyesület az eddig szerzett jogok teljes épségben tartásával alapszabályszerű kötelezettségeinek minden tekintetben eleget tegyen. Mert csak az esetben, ha az eddigi rendszer és kezelés fentartatik, látjuk bizton elérhetőnek — a fentebb kifejtettek szerint — ama nagy czélt, hogy az egyesület jelenlegi 79,621 frtnyi tőkéjéből úgy az orszá-