Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1895. szeptember 21.

128 1895 szeptember 26-án. — 59. részben az országos nyugdíj-intézeti terhes járulékok fizetésére most reá kényszerített tagok hordtak össze és gyarapítottak gondos kezekkel, ezt a vagyont más czélra, mint a tagok s azok özvegyei és árvái ellátásának az alapszabályok 2. és 7. §-ai által felsorolt esetekben leendő biztosítására fordítani nem lehet. Hogy ez a biztosítás ezentúl — a mint kifejtettük — az érdekelt gyámegyleti tagok akaratán teljesen kivülfekvő okokból, az alapszabályoktól némileg eltérő alakban fog történni, ez a dolog lényegén mit sem változtat, s az egyesület tagjaival szemben elvállalt kötelezettsége alól fel nem menti. Már pedig, ha az országos nyugdíj-intézet kötelékébe felveendő gyámegyleti tagok részére csupán kamat nélküli százalékaik fizettetnének vissza, akkor, — eltekintve azon kiáltó igazságtalanságtól, hogy az alapítók (szám szerint 15-en), a kik belépési százalékot nem fizettek, de az egyesület megteremtésén és felvirágoztatásán több mint egy negyedszázad óta önzetlenül fáradoztak, a gyámegyletet létrehozott emberszeretet nagyobb dicsőségére egy árva fillért sem kapnának, — az egyesületi vagyon túlnyomó része az alapszabályokban meghatározott czéltól, az azt összehordott és felgyarapított tagok törvényszerű igényeinek s özvegyeik és árváik ellátásának biztosításától elvonatnék s ezeknek jogtalan és igazságtalan megrövidítésével más czélokra fordíttatnék. Meggyőződésünk szerint tehát az országos nyugdíj-intézet kötelékébe felveendő gyámegyleti tagoknak a fenforgó kényszerhelyzet folytán támasztott azon igénye, hogy helyettük a gyámegyesület az országos nyugdíj-intézet pénztárába a törvény által előirt járulékokat befizesse, nemcsak a gyámegyleti alapszabályok intézkedéseivel és humánus végczélra törekvő intentióival, hanem az 1894. évi 27. t. cz. 3. §-a utolsó bekezdésének rendelkezéseivel is teljesen megegyező jogos követelés; mert nem létezik törvény a világon, a mely bennünket saját vagyonúnktól, saját jövőnk biztosítására összerakott filléreinktől bármely ürügy alatt, bárminő költött jogczímen megfoszthatna. Annál kevésbbé tehetné ezt — mélyen meg vagyunk győződve, hogy nem is teendi — egy oly magas valláserkölcsi testület, mint a főtiszt, egyházkerület. Határozatainknak tehát nem jogossága, csupán mathematikai kivihetősége forog még kérdésben.