Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1892-1895.

1895. szeptember 21.

58 1895 szeptember 23-án. — 33. Mindez ideig azonban tanári fizetéseink rendezése tárgyában mi sem történt, pedig hovatovább elodázhatlanná lesz e kérdés gyökeres megoldása, mert a mármaros-szigeti jogakadémiát kivéve, a tanári fizetések dolgában a többi hazai jogakadémiák mind messze túlhaladják a miénket. Nem is szólva a kir. jogakadémiák magas dotácziójáról, a három protestáns, t. i. a debreczeni, sárospataki és eperjesi jogakadémia fentartói a lefolyt tanévben már szintén rendezték a jogtanári fizetéseket és pedig akként, hogy a korpótlékokat nem számítva, a debreczeni jogakadémián elérik, a sárospatakin és eperjesin pedig kevés hián megközelítik a tanári fizetések a 2000 frtot, holott a mienk még teljes 600 frttal áll attól távol. Épen ezért nem mulaszthatjuk el, hogy e nagyfontosságú s a jogakadémia fennállására és továbbfejlődésére elhatározó befolyással biró kérdést ismételten is a Főtiszt, egyházkerület becses figyelmébe ne ajánljuk s jóindulatú intézkedését újólag is ne kérelmezzük; annyival inkább, mivel a kecskeméti ref. egyház nagytiszt, és tek. tanácsa, mely a lefolyt tanév végén a ref. főgynmásiumi tanárok fizetését dicséretes buzgalommal és elismerésre méltó áldozatkészséggel 1200 frtról 1400 frtra emelte, vagyis a jogtanári fizetésekkel egyenlősítette, bizonyára nem fog sokáig késhetni, hogy hasonló ügyszeretettel megfelelő fizetés emelésben ne részesítse az általa fentartott két jogi tanszéket is. Kecskemét város közönségénél viszont, — értesülésünk szerint — a jövő 1896-dik évben az összes tiszti fizetések a kor követelményeihez képest hasonlólag emeltetni fognak. Nem képzelhető el, hogy a nemes város, mely buzgalom és áldozatkészség tekintetében különben is legerősebb oszlopát képezi jogakadémiánknak, ki ne terjesztené a fizetésrendezés áldását jogtanáraira is. E két fentartó testület előtt egyházi törvényeink 489. §-ának végrehajtásával követendő példát statuálni azonban tiszteletteljes véleményünk szerint leginkább mégis a Főtiszt, egyházkerületnek, mint a jogakadémia legfőbb autonom kormányhatóságának képezi első sorban nemes hivatását, és igazgatótanácsunk mélyen meg is van győződve, hogy a Főtiszt, egyházkerület ez ép oly humánus, mint törvényszerű kötelezettség teljesítése elől kitérni s az általa fentartott egy tanszék jogos igényeinek kielégítése elől elzárkózni nem fog, s ekként biztató kilátásaink vannak arra, hogy a millenium évében jogakadémiánk ez irányban táplált reményei is testet öltenek.