Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1891. szeptember 26.

20 1891 szeptember 20-án. — 8. jogfosztás vádját illeti, azt hiszem, jogfosztásról ott szó sem lehet, hol egy nagyszámú s annálfogva nehézkes testület némely ügyeket egy kisebb számú emanatiójára ruház át, hol azokat alaposabban meg lehet vizsgálni s tárgyalni és elintézni. Végre a mi a közgyűlések iránti érdeklődésnek e tárgyak elvonása általi csökkenését nézi, fájdalom, a tapasztalás azt mutatja, hogy közgyűléseink épen ezen tárgyak kánt érdeklödnek legkevésbbé. Az érdeklődés addig tart, közgyűléseink addig népesek és elevenek, míg az egész egyházat — a kerületet, vagy egyházmegyét egyaránt érdeklő köz, vagy egyházpolitikai ügyek tárgyaltatnak, azután a sorok megritkulnak s az egyes egyházak vagy egyesek — rájok, de csakis rájok nézve fontos és életbe vágó ügyei, jog- és tulajdonkérdései, üres székek előtt, öt-hat ember jelenlétében folynak, vagy inkább daráitatnak le; az előadó által előterjesztetnek, irataik, okmányaik meg sem vizsgáltatnak, fel sem olvastatnak s annál fogva a legtöbbször felületcsen vagy egyoldalulag intéztetnek el. A ki máskép tudja, czáfoljon meg s én örömmel belenyugszom, hogy ezek a tárgyak is in pleno — de igazán in pleno — tárgyaltassanak és döntessenek el. A közigazgatási bíróság s utóbb a fegyelmi bíróság tervezetében azonban az egyes elnökséget, mint egyházunk hagyományaival ellenkezőt, én sem fogadom el s rajta leszek, hogy a zsinat a kettős elnökséget, mely egyházunk alapelvéből az egyházi és világi elem paritásából foly s melynek hátrányát, vagy rossz követkzeményét soha sem tapasztaltuk, továbbra is fentartsa. A második nagy vitás kérdés: a konventi tagoknak a gyülekezetek presbyteriumai, vagy az egyh.-kerületi közgyűlés által leendő választása. A kik régibb idő óta tagjai kerületi gyűléseinknek, emlékezhetnek, hogy a zsinat után én voltam az, ki a konventi tagoknak nem a ker. közgyűlés, hanem a presbyteriumok által választását sürgettem; mert a Zs.-törvény 53 §. f) pontját nem tudtam, nem lehetett máskép magyaráznom, s én a törvényt, mig törvény, ha magam nem helyeselném is, megtartatni