Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1887. október 19. - 1888. május 26.

1888. május 29 én. — 19. 95 adási ügyei, az egyházéitői elkülönítve, pontosan és teljes rendben kezeltetnek, és minden zavar nélkül, tisztán, világosan áttekinthetők. Az egyházkerülethez évenként beterjesztett költségvetés és számadás tételeit nem akarom itt ismételni. Elég annyit megemlítenem, hogy a gymnasiumnak, a városi birtokosság által adományózott földbirtok eladásából s pénztári maradványok (megtakarítások)-ból 112,636 frt tőkéje van, mely különböző kamatlábak mellett, de mindenütt teljesen biztosított elhelyezéssel 7566 forint 55 kr. évi jövedelmet hajt. Ehhez járul 3250 frt városi 1100 írt egyházkerületi segély s más kisebb bevételek; tandíjakból 1000 1200 frt, nem említve a saját rendeltetéssel bíró ösztöndíj-alapítványokat, melyek tőkéje 12,630 frt, évi jövedelme 500 s néhány forint. A gymnasium összes évi jövedelme 20,986 írt 47 % krral van a folyó tanévben számba véve. E jövedelem ellenében a kiadás csak 17,760 frt 92 krt tesz, s 3000 írt ujabb tőkésítés van kimutatva. A kiadás ez aránylag csekély összegének magyarázata az, hogv a tanári fizetések az egyházkerület 1884. juniusi közgyűlés 60. sz. és 1885. juniusi közgyűlés 36. sz. alatti határozatai ellenére még most is csak 1000 frttal vannak fölvéve s kiadva, a 20% (200 frt) lakbér nélkül. Mire nézve felhívtam az igazgató tanácsot az egyházkerületi határozatokhoz való alkalmazkodásra. Az igazgató tanács az államsegélyben való reménységre hivatkozott, a mi — tudomásom s hitem szerint is — várható ugyan, de bizonytalan: mikorra; és mivel, nézetem szerint más mód is van, a tanárok helyzetén segíteni s az egyházkerület határozatának eleget tenni, kötelességemnek tartottam ezt ismételve sürgetni. Az iskola jövedelmét ugyanis nagyobb nehézség nélkül lehetne emelni egyfelől a várostól nagyobb évi segély kinyerésével, másfelől a most nagyon is csekélyre szabott tandíjelőirányzat emelésével. A tandíjmentesség a nagykőrösi birtokosok gyermekeire, a föld alapítvány tételekor különbség nélkül kimondatott. Ez, az azóta tetemesen változott viszonyok közt, alig lentartható kikötés, nem is említve, hogy