Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1891. szeptember 26.

28 1 S!ll szeptember 26-án. — S. részint elenyésző kisebbségben mint Gyöngyösön, Szolnokon, sőt Szabadkán, s mégis, a tulnyomólag katholikus többségek oly tüntető, oly meglepő ovatiókban részesítettek, minőkre elkészülve nem voltam, nem lehettem. Mondották ugyan, sőt mindig emlegették, szerénységem sérelmével is, hogy az ovácziók nem csak a püspöknek, hanem az Írónak, a közoktatásügy munkásának, a közélet emberének is szólanak; de én — e rendes medrét sokkal túllépő ováczióknak valódi demönstrácziójellegét tulajdonítom; demonstráczióját annak, hogy hiába igyekeznek némely részről katholikus reakcziót szítani és erőszakolni, a józan és hazafias katholikus közönségben arra nincs hajlam, nincs talaj, sőt épen ama törekvés ellen demonstrálja mindenütt és minél hangosabban, a másfelekezet iránti türelmet és tiszteletet. S ezt mint örvendetes jelenséget jegyeztem fel magamnak, hálás szívem táblájára s kivánom feljegyezni e jelentésem lapjára is. Ugyanennek a meggyőződésemnek adtam nyilvános kifejezést legközelebb Miskolczon is, hol a főtisztelendő egyh.-kerület képviseletében Kun Bertalan püspök és konventi elnök úr 50 éves papi és 25 éves püspöki jubileumán, az erre elnökileg felkért Décsey Lajos és Szilassy Aladár egyhm. gondnok, Cziládv Áron egyhk. főjegyző, Koncz Imre esperes, Papp Károly és Gönczv Pál tanácsbiró urakkal megjelenve, a nagyérdemű, agg — de még testi és lelki ereje teljében levő férfiút, a többi testvéregyházkerületek küldöttségeivel együtt, üdvözölni volt szerencsém s az ünnepeltnek tiszteletére a miskolczi egyház által rendezett díszebéden alkalmat vettem magamnak, a református püspököt szintén testvérileg üdvözölt kathol. egyházi küldöttség s annak vezetője, az ottani prépost úr iránt ref. egyházunk testvéries indulatát tolmácsolni. Egy másik nagyérdemű püspöktársam, főtiszt. Révész Bálint tiszántúli püspök úr felkérésére a nagybecskereki egyház díszes új templomának felavatását végeztem, ebbeli tisztét a nevezett püspök úr rám ruházván, talán abból a tekintetből, hogy a nagybecskereki templom építéséhez