Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1891. szeptember 26.

26 18!)1 szeptember 26-An. — 8. szolnokit; a bámulatos, gyors virágzásnak induló jászkarajenöit; apának járni kezdő gyermekeiben nem lehet nagyobb öröme, mint nekem ezekben az új alkotásokban, s apát gyermeki örömmel, gagyogó ártatlan bizalommal, sokat igérö reménynyel és rajta csüngő rajongással nem fogadhatnak kisdedei jobban, mint engem ezek. A hatalmas ős egyházak e fiatal sarjadékai, az emlékek által megszentelt múlt s ma is gyümölcsöző életerő mellett a jövő zöld reményeivel biztatóan integettek felém — jelentve, hogy egyházunk őserdeje még nem vesztette el életképességét. Adjon Isten az őserdőnek örök ifjúságot, örök virulás! Engedje meg a főt. egyh.-ker. közgyűlés, hogy püspöki látogatásom e futólagos rajzában egy perczig időzzem az előttem tárgyi és személyi okokból kiválólag kedves Halasnál, melyet egykor hatalmas jelzővel tiszteltek meg; ma is az, szellemileg, erkölcsileg még inkább mint anyagilag. Ez egyház, kilenczezer lélekkel, 8 osztályú, évről-évre virágzóbb s népesebb gymnáziumának, ez évben igazán hatalmas új épületet emel, közel 100,000 frt költséggel, melyhez az állam 25,000 frt segélylyel járul. Az egyház, több mint 30,000 frt értékben, másfél millió téglával, az egyesek eddig már 11,000 frtot meghaladó önkéntes adománynyal járulnak az építéshez. A többit az egyház magáéból fedezi, részben törlesztési kölcsönnel. Fedezhetné kölcsön nélkül is, ha azt a két — központi fekvésű épületet, melyben gymnáziuma ma el van helyezve, kiürültökkel pénzben értékesíteni akarná. De máskép akarja értékesíteni — tanítási czélokra; s első sorban felekezeti felsőbb leányiskolájának elhelyezésére, bővítésére, esetleg benlakással leánynöveldévé alakítására. Nem szükséges a felekezeti leánynevelés fontosságáról szólanom; tudjuk, mitörténik a leánynevelés terén a másik felekezet részéről; látjuk, mint kelnek ki s emelkednek az apácza-iskolák ; látjuk, mily veszedelem fenyeget erről az oldalról; az az európaszerte mutatkozó áramlat, mely — tán az egy Francziaországon kivül sehol sem erösebb mint hazánkban,