Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.
1891. szeptember 26.
1 Sít 1 szeptember 2li-án. — 8. mert ezzel a tapasztalt és érdemeket szerzett idősb egyházi szolgákat egészen kiszolgáltatnék, az iskola porát alig lerázott még tapasztalatlan fiatalság külső előnyeinek ; hanem, mert a tapasztalatlan ifjút, a kis egyháznak is annál inkább egy nagy s népes gyülekezetnek a vezérletére még képesnek nem tartom s időt akarok neki engedni, hogy tapasztalást, no meg érdemet is szerezzen, mielőtt tapasztaltabbakkal s érdemesebbekkel versenyre lépne. A minősítés fokozatait lehet szabni még engedékenyebben és szabadéivüebben, mint a javaslatban tervezve van; de a minősítés fokozatosságát elejteni nagy hibának tartanám. Emelkedtek hangok a meghívás utján való választás ellen. De vájjon nem ez-e az igazi protestáns választás? Nem az volt-e 800 éven át, egész a legutóbbi zsinatig, mig az a szerencsétlen candidatiót megteremtette? Örvendjünk, hogy a iiz év e végzetes tévedésből alaposan kigyógyított. Olvastam kifogást a miatt is, hogy a javaslat a választások rákfenéjéről, a korteskedésröl és lélekvásárlásról egy szóval sem emlékezik, nem hogy azt a legsúlyosabb büntetéssel sújtaná. De hisz az nem ide, hanem a fegyelmi bűnök sorába és a fegyelmi eljárás alá tartozik. A fegyelmi részről szólani szakértő jogászokra bizom. Az az egy jó szokásom megvan, hogy a mihez nem értek, ahhoz nem is szólok. Az egyházi adózás kérdése kétségkívül a legnehezebbek egyike; mert általános adókulcsot megállapítani s kötelezővé tenni, sőt az adózásra nézve átalános elveket is megállapítani: százféle gyakorlatunk mellett, egyházaink békéjének felforgatása és igen nagy kártétel nélkül nem lehet. Mint úi s még meg nem gyökeresedett intézménynél, a közalap-adó rendezésénél, inkább lehetne továbbmenö újítást tenni, ennek növelése érdekében, a kulcs szabatosabb meghatározásával, bár oly messze menni itt sem javasolnám, mint azok. a kik egyenesen az állami adót ajánlják kulcsúi. A közoktatási rész iránt legkevésbbé érdeklődnek a javaslat vitatói. E részhez alig szól valaki, vagy csak