Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1890. október 25.

1890. október 25-én. — 6. 23 szegény ifjú, ha időközben véletlenül elhelyezést nem adhatok neki, hazamehet szülői házához, hivatal nélkül tétlenkedni. E bajon — mely, ismétlem, összefügg magának az iskolának törvényes állapotával is, — úgy vélek segíthetni, ha a főt. közgyűlés kimondja, hogy a tanítókáplánokat, úgy mint a többit, csak teljes esztendőre rendeli s a gyülekezettől azoknak egész évre való ellátását követeli. Egv más baj is van ezzel az ideiglenes s csak az iskola-időre szóló segédtanítósági rendszerrel összefüggésben. S ez a következő. A tanítói fizetések — a díjlevelek szerint — rendesen egy ily tételt is tartalmaznak: «minden növendék után kap a tanító ennvi meg ennyi tandíjt pénzben vagv járulékokban.)) A hol az iskolában száz vagv több gyermek volt, mindnyájától az egy tanító szedte a tandíjt. Most a gyülekezet köteleztetik második vagy segédtanító tartására; a tanköteleseknek csak fele marad az előbbi tanítónak, de ő a többiről is követeli a tandíjt, mert, úgymond, az őt «minden növendék)) után megilleti. Ez a szegénv s amúgy is túlterhelt gyülekezeteknek megnehezíti egv második tanítói állomás szervezését s ezért folyamodnak az egypár száz Írtba kerülő, változó és csak az év felében tartandó segédtanító vagy tanító-káplán tartásához. Nézetem szerint tandíj csak annyi növendék után illetheti a tanítót, a hányat ténvleg tanít; kevesbbedvén terhe, összfizetése érintetlen maradván, tandíj-jövedelmének múlhatatlanul csökkenie kell. Kivételt csak olv esetben lehet s kell is engedni, a hol a díjlevélben az iskolás gyermekek, illetőleg a tandíjfizetők száma, vagv annak miinimuma, világosan ki van téve. Ilv intézkedés, a mellett hogv igazságos, nagyon megkönnyítené az új tanítói állomások felállítására kötelezett egyházakban a törvény végrehajtását s a czél elérését. Ez iránt azonban, e jelentés keretében, indítványt tenni nem akarok; dijlevelekről lévén szó, ezekhez vigyázva kell nyúlni; de szükségesnek tartanám, hogy e kérdéssel az egyházmegyék foglalkozzanak, iránta nyilatkozzanak s talán a zsinati törvényekben is intézkedés történjék.