Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1890. október 25.

i8go. október 25-én. —*• 6. i-9 napjain itt Budapesten tartott országos gyűlése; mely papi státusunk anyagi helyzetének javítása érdekében hivatott össze s tartatott meg. Mivel e gvülés összehívása az úgynevezett «közpapok» nevében s mintegy tüntetésszerüleg az úgynevezett ((hivatalos egyház» ellenében történt, aggodalommal néztünk a megindított mozgalom elébe. Református egyházunk nem ismer rendi különbséget papok és világiak, annál kevésbbé «közpapok» és «főpapok», legkevésbbé ((hivatalos és nem hivatalos» egyház között; a jelszavak tehát rosszul voltak választva. De hála a jobb meggondolásnak s a gvülés vezetői eszélvének és tapintatának, az országos gvülés helyes mederbe tereltetett és a kellő határok között maradt; kérelmei és javaslatai az egyetemes konvent utján fognak a törvényhozó zsinat elé terjesztetni és semmi kétség benne, hogy a sokat támadott ((hivatalos egvház» — a «közpapok» helyzete javítására, mint eddig, úgy ezután is, minden lehetőt el fog követni. Áttérve már saját kebli ügveinkre, egyházkerületünk élete a lefolyt év alatt is rendes medrében haladt. Haladt, mondom, mert a hol a haladás nincs, ott valódi élet sincs, mi pedig érezzük, hogy élünk. Egyházmegyéink jegyzőkönyvei — mert ezekben lüktetnek egyházkerületünk életerei — tanúságot tesznek arról, hogy testületünknek nincs holt, vagy bénult tagja egy is. Hogy bajok merülnek fel tt-ott, sőt mindenütt, az természetes — mert tökéletes élet s mindig egyenletes folyamat sehol sincs a világon. Sőt hogy bajok vannak, annak egyik forrása épen az, mert egyházmegyéink kormányzata éber s nem húnv szemet a hibák és hiányok, vagy mulasztások fölött, sőt maga keresi fel hol van javítni való. Innen van, hogy az egyházi és iskolai élet terén, épen a haladás olykor akadályokba ütközik, az erőfeszítés néhol jajszóba tör ki s a fegyelem fájdalmat okoz. Tárgyalásaink során minderre számos példát találandunk. Ha minden hibát elnéznénk, bizonyára 1 j könnyebben élhetnénk, de nem is haladnánk; mert sürgetjük a tevékenységet, az áldozatkészséget sarkaljuk, a ... 2* j Ü