Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1888. november 20-21

11 1888. november 20. — 11 12. bői), hogv azt jövőre halaszszam. Annál inkább fájlalom annak elodázását, mert így a nyolcz egyházmegyében nvolcz évre tervezett püspöki látogatásaim sorából egy év — e részben felhasználatlanul — esett ki s nem tudom : bevégez hete m-e, örömmel, az én futásomat? Hatvan évem pedig minden nap jobban int Krisztus szavaival: Munkálkodjunk mig nappal van, mert eljő az éjszaka, melyen többé nem munkálkodhatunk! Végre meg kell emlékeznem az egyh. kerületünk kebelében történt változásokról. Két világi aljegyzőnk lemondása következtében, az elrendelt szavazás sikerre vezetett, s a megválasztottakban — miről mindjárt következik a jelentés, egyházkerületünk ép oly buzgó mint tehetséges fiatal erőket nyert. Esperesi karunkban új választás történt, de változás nem. A külső somogyi egyházmegye derék esperesét, Szalav Ferencz társunkat, e minőségben, egyházmegyéje változatlan bizalmából s a mi szeretetünktől környezve, üdvözölhetjük ismét. Fájdalommal kell ellenben egy nefelejcset tennünk lelkészi karunk egyik érdemes nesztorának, Veresmarty József alsó-némedi, s egy fiatal lelkész-tagjának, Bárczav Gyula jászkiséri lelkésznek sirhalmaikra. Amazt nyolcz van évével jól megérdemelt nyugalmát keresve, Alsó-Dabason, emezt gyökereiben megtámadott életerejének gyógyulást keresve, külföldön érte el a halál, mely mindenütt megtalálja áldozatait. Poraik az édes otthon földében nyugosznak — legyen áldás és béke felettök! Legyen áldás és béke tanácskozásainkon is, melveknek, — nem akarva feltartóztatni tovább — ezennel szabad folyást engedek. A közérdeklődéssel hallgatott jelentés egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétetni rendeltetett. A közgyűlés e jelentésből is fájdalommal értesülvén azon nagy veszteség felől, mely hazánkat, különösen ennek közművelődési ügyét, néhai