Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1887. október 19. - 1888. május 26.

50 1888 Május 28-án. — 13. 13. Olvastatott a tanügyi bizottságnak a váczi siketnémák intézetében a reformátusok vallásos oktatása tárgyában beterjesztett következő jelentése: Főtiszt el etü egyházkerületi közgyűlés! Letétetett hozzánk a váczi reform, lelkész memoranduma is a váczi siketnéma intézetben levő református növendékek vallásos oktatása tárgyában. Ezen emlékiratban a nevezett lelkész úr a következő okokkal támogatja ennek szükségét. Követeli tőlünk egyházunk tekintélye —mondja — a váczi siketnémák vallásos oktatását; mert csak a református siketnémák nélkülözik Váczon a legfontosabb emberré képző tudományban — a vallásban való oktatást; követeli a szerencsétlenek iránt való részvét. Követeli ennek az életben máskép pótolhatatlan volta; mert ezt csak speciális szak-képzettség eszközölheti. Ajánlja áldásos volta; mert a süketnémák a vallásos eszmék iránt sokkal fogékonyabbak az épérzéküeknél s náluk a vetés után biztos az aratás. Követeli a szülék iránti atyafiúi érzület. Méltó megszivlelni azt is, hogy a süketnémának a külbehatások iránt érzékeny lelke, jobbat nem tanulhatva, a külső ceremóniák által könnyen elkábít— tátik, ugy, hogy egyik nagynevű alföldi esperes unokája a nyakán logó kereszt és a szentképek védelmében, még saját buzgó apjával is szembeszállva, csak az erőszaknak engedett. Figyelembe veendő, hogy e szerencsétlenek utódai nem örökölvén e bajt, ha általunk elhagyatnak, utódaikat is elveszítheti egyházunk. Anyaszentegyházunk már a váczi siketnéma intézet felállításakor mindjárt gondoskodott is a lehető református siketnémák oktatásáról, 160 frt évi fizetést rendelvén ezért a mindenkori váczi református lelkésznek. Kezdetben azonban nem voltak ily szerencsétlen reformátusok a váczi intézetben; de már 1816-ban 4 tanítvány szorgalmas oktatásról adnak a váczi lelkésznek bizonylatot. Folvt is a tanítás 1849-ig, a midőn az egyházkerületek megszüntették a fizetést s a tanítás is megszűnt. 1863-ban