Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1886. október 13. - 1886. november 4. - 1887. június 4.

1887. junius 4-én — 6. de eljárásomat világosan mutató jegyzeteimet, a t. közgyűlés tagjainak rendelkezésére bocsátom. Nem tagadom: testileg fárasztó, szellemileg nagy erőfeszítéssel járó munka volt; de a vele járó fáradságot sokkal felülmúlja a tanulság s a lelki öröm, melyet e látogatásokból merítettem. A tanulság, mert szinről-szinre megismertem az egyházakat és iskolákat, azok külső-belső viszonyait; lelkésztársaimat, a tanítókat, a presbyteriumokat, a népet; és sokkal világosabb képet nyertem felölök, mint írások útján egész életemben szerezhettem volna; s ennek talán hivatalom, és az egyházkerület maga, a vigyázatom alá bizott lelkek is veendik valami hasznát. És a lelki öröm: látva mindenütt az eleven protestáns öntudatot, a közösség és kapcsolat érzetét az egyház egyeteme s a tagok közt; a nyáj ragaszkodását főpásztorához, a hívek gyermeki bizodalmát, engedelmességét lelki atyjok iránt; szeretetemet szeretettel viszonozva; intéseimet, sőt feddéseimet, dorgálásaimat is szívesen fogadva; az egyháziasságra, a vallásos és erkölcsi életre buzdító szavaimat lelkesedéssel kisérve, a bűnöket, szeretettel, de kíméletlenül sújtó vesszőmet megadással csókolva; s a magot, melvet gyarló kézzel, de Istenben való bizodalommal hintegettem, — ha néhol útfélre vagy sziklára vagy tövis közé, de a legtöbb helvtt jó földbe esni látva. —- Látva Baranyában a páratlan buzgóságot s áldozatkészséget az egyház iránt, látva a tényleges áldozatok hosszú sorát, amaz egvszerú nép iránt tiszteletre s bámulatra ragadó mértékben, biztatólag, hogy ily buzgó és vallásos nép lehetetlen, hogv a közte lábra kapott erkölcsi fekélynek is ellent ne állhasson; látva Külső-Somogvban, hasonló — de kisebb mérvű erkölcsi bajok mellett hasonló, bár szintén kisebb áldozatkészséget, de annál rendezettebb s igazán példányszerű egyházi közigazgatást, mely következetesen folytatva, bizonyára megtermendi gyümölcseit az egyházi és iskolai, valamint az erkölcsi életben is. És a szeretet, bizalom, ragaszkodás annyi jelei, melyekkel lelkésztársaim s azok családjai részéről találkoztam, örökre felejthetetlenné teszik szívemnek ez utakat! Legyen, irántok való hálám, hálás szeretetem itt is