Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1886. október 13. - 1886. november 4. - 1887. június 4.

2o 1887. junius 4-én. — 6. dásától. Mert azt tudom, hogy általános a nézet a tanítók közt — melynek tanító-egyesületi gyűléseiken nem egy helyen hangos kifejezést is adnak, — hogv a lelkészek nem szakértők, azért a tanítási módszert nem is bírálhatják, abba bele se szólhatnak. Pedig kétségtelen, hogv lelkészeink képzésében a paedagogiai és didaktikai módszertan is helyet foglaltak mindig, ujabb időben pedig tüzetesen; s általában a lelkészi képzés és képzettség sokkal magasabb, mint a tanítói. Egyházi szervezetünknél fogva felekezeti iskoláinkban a lelkész a helyi tanfelügyelő s az iskola első igazgatója; ezt jó volna, ha tanítóink figyelemben tartanák; kevesebb volna a rossz és módszertelen iskola, de kevesebb volna a tanítók fegyelmetlenségi esete is — a mi pedig elég gyakran (s jelen gyűlésünk törvényszéki tárgyalásaiban is ismételve) fordul elő. Tanügyünknek az ujabb időben nagy fellendülésével a tanítókat is elkényeztette a társadalom, elkapta a világ; ideje, hogy magokhoz térjenek, s önképzés a praeparandiában nyert alapon a további tanulmány, azután kötelességeik buzgó teljesítése, mindenek felett pedig hivatásuk benső szeretete által igyekezzenek elismerést, tekintélyt és valódi érdemeket szerezni magoknak. Bocsánat e hosszú — s úgv látszó — kitérésért, de annak tárgya mélyen belevág egyházi életünkbe s nekem gondjaim egyik legfőbb tárgya. Folytatom ahol elhagytam. Egyik egyházmegyénk — meg is nevezem, az előttem örökre kedves solti az — esperesi jelentése csupa örömnvilatkozat, hogy területén mindenek ékesen s jó rendben vannak; hogv a közigazgatás gépezetét semmi sem akadályozza rendes működésében, hogy minden téren élet és "haladás mutatkozik. Ez örömben én is teljes részt veszek, s a solti egyházmegye angyalának dicsénekébe annál őszintébben olvad be hangom, mert csakugyan abból az egyházmegyéből sem panaszszó nem hat fel a kerületre, sem közgyűlési, sem törvényszéki tárgy nem kerül asztalunkra. De hogy mindkettőnk öröme annál teljesebb legyen: sietek hozzá tenni, hogy többi egyházmegyéinkben is sokkal kevesebb a baj, mint csak az utóbbi években is volt; a köz-