Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.
1887. október 19. - 1888. május 26.
1888 május 29-én. — 20. szetéből indulva ki, erre épen nem lehet minden évben számítani. Bizonyosan lesznek esetek, a midőn az alapvizsgára előálló növendékek nem mindenike fogja azt úgy tehetni, hogv végeztével felsőbb osztályba léphessen, hanem lesz olyan is, a ki ismétlésre fog utasíttatni. Az indítvány is csak szeptember vagy október hónapok valamelyikére véli a közgyűlés tarthatását s nem szeptember elejére, a mikor az iskolai év kezdődik, és a mikor még a közgyűlés megtartása többféle nehézséggel is találkoznék. Ámde a tanulónak az iskolai törvények s rendtartás értelmében a tanév kezdetén jelentkezni s iratkozni kell, azért reá nézve vagy lehetővé kell tenni, hogv akkorára minden feltételnek megfelelhessen, vagy azt az akadályt, a mi nem mulasztása következtében állja útját, jó reménység fejében el kell előle hárítani. E két eset közül csak az első helyes, mert ha szeptember elején felvétetett a III. osztályba s öt-hat hét, vagy pár hó múlva ismétlésre utasíttatik, ez nem csak a visszautasított tanulóra, hanem az intézeti tanítás menetére is zavarólag fog hatni. Annak a tanulónak, még ha a jobbak közé tartozik is, a kinek a mult évek tantárgyaiból kell néhány hét vagy pár hónap múlva vizsgálatot tenni, folyó évi haladhatása nagyon meg van nehezítve, s mig remény és kétség közt azt sem mindig tudhatja, melyik kötelességét tegye elsőnek, könnyen apathiába sülyedhet, a mi ugyan még, legalább rövid időre, nem a legfelsőbb foka annak a rossznak, a mi az ifjú embert ily körülmények közt fenyegeti, de lehet a legrosszabb következésnek is forrásává. Mindennél rosszabbnak kell pedig azt tartani, a mit helyes érielemmel senki sem javasolhatna, hogv ezen a nehézségen kevésbbé szigorú vizsgák tartásával segítsünk. Lehetetlen azért egyebet javaslatba hozni az alapvizsgákra nézve, minthogy azok, minden más körülménytől függetlenül, a tanév elején tartassanak meg. Az ezekre fordított költség, fáradság és alkalmatlanság távolról sem hasonlítható ahhoz a kárhoz és veszteséghez, mely a későbbi vizsga tartásból intézetre s növendékekre egyaránt háramlanék.