Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1887-1891.

1887. október 19. - 1888. május 26.

1888 május 29 én. — 19 gondjaimra is van bízva s kétszeres rész jut nekem az intézet állapotai miatti felelősségből; s annál szigorúbbnak, mert nekem illenék legkevésbbé: rózsás színben tüntetni fel azon intézet állapotait, melynek közvetlen vezetésében ez idő szerint részem van. Más felől igazságtalan kisebbítője sem akarok lenni a magam fészkének, sem méltánytalan ez intézet derék szellemi munkásai iránt. Azért, hogv minél elfogulatlanabb s ha lehet teljesen objectiv lehessek, még annyi részletességgel sem akarok szólni az intézet tanerőiről, mint a többiekéről tettem. De az igazság és meggyőződés teljes erejével mondhatom, hogy a budapesti főgvmnasium tanári kara, egészben véve megfelel föladatának s annak magaslatán áll. Tagjai közt egy sincs, kit kor, kifáradtság, vagy szellemi elmaradottság bénítana. Nagyobbrészt java korbeli, a munkabírás delén álló, a tudománynyal haladó férfiak; részben fiatal, jeles képzettségű, pályájok iránt szeretettel, előre törekvő ambitióval bíró erők. Nem nevezek egyet sem, mert sem kiemelni, sem hátra tenni nem akarok közülök egyet sem. Kötelességüket mind híven teljesítik s munkásságuk egyenletes és szép sikert mutat fel. A tanuló ifjúság nagyon vegyes; talán, a fővárosi helyzetnél s annak örökös hullámzásánál fogva, még vegyesebb, mint bármely más intézetünknél. Ritkaság, vagy legalább igen kis százalék, a ki mind a nyolcz osztályt itt végzi; jönnek-mennek — s ez a tanítás sikerének egyik legnagyobb hátráltatója. Vegyesek vallásra, eredetre is. Budapestre évenkint tódul a nép; s tódulnak fiaik a fővárosban levő számos középiskolába; a ki egyikben nem kap helyet, zörget a másiknál, harmadiknál, olykor a negvediknél. Minden osztályban évenként nagyszámúak a más helyről vagy más intézetből jött új növendékek, keresztyének minden felekezetből, zsidók igen nagy számmal s bizonv nem épen a java — ezek népesítik meg iskolánkat s ez sem kisebb baj. A mindig új, szokatlan elemekkel nehezebb a fegyelemtartás, kivált a fővárosban, hol nehezebb a szülőkkel való érintkezés, a tanárok csak a tanórákon látják a növendékeket s iskola és család alig lehet egymásra kölcsönhatással. 8