Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

25 állítottam neki. semmikép sem méltó hozzá; de vigasztal az, hogy ő állított magának ércznél maradandóbb emléket — s az én feladatom ez órában alig lehetett más, mint ez emlék feliratának egyes betűit leolvasni s visszaidézni az élŐ nemzedék emlékezetébe, mely a Török Pál életének és működésének tanuja volt s róla és tetteiről még meg nem feledkezhetett. Az üresség, a mely utána marad, emlékeztet reá s fog sokáig emlékeztetni De még inkább fognak emlékeztetni az ő maradandó alkotásai, melyeket nagy szelleme örökségül hagyott nekünk. Jósue, mikor népét a Jordán megnyílt vizein átvezette, az Izráel tizenkét nemzetségéből egy-egy férfiút kiválaszta, és parancsolá nekik: vegyetek fel magatoknak kiki egy-egy követ a vállára, — hogy legyen ez jegyül közöttetek, mikor kérdéndik a ti fiaitok az ö atyáikat ezután: mire valók ezek a kövek f és lesznek e kövek emlékezetre az Izráel fiainak mindörökre. (Jós. IV. 5—7.) De nekünk nem szükség, hogy köveket rakjunk emlékezetül a mi fiainknak. A mi fiaink a Török Pál által rakott kövek között hallgatják a tudomány, az erkölcs és a hit szavát — és ha valamikor az emberek elfelejtkeznének az ő érdemeiről és megszűnnének dicsérni az ő munkáját, akkor bekövetkezik, a mit Jézus megjövendölt vala : Ha ezek megszűnnek, a kövek fognak kiáltani! (Luk. XIX. 40). S bocsáss meg nekem Te is, dicsőült nagy szellem, hogy álmaid nyugalmát háborgattam; de bár őszinte hódolattal tettem, nem saját akaratomból történt, hogy emléked megújítására én vállalkoztam. Sorsot vetének — s a sors esék reám — s én e kötelesség elől ki nem térhettem. Es nekem, ki méltatlanul bár, a te helyedre lépendő vagyok, kétszeresen szükséges, hogy a te példádat és tetteidet szemem előtt tartsam és azokról soha meg ne feledkezzem. S nekem, a ki, életünk pályájának azon köreiben, melyek gymással érintkeztek, nem egyszer ellenkeztem veled, kétszeresen illett, most itt nyilvánosan vallást tenni a te nagyságodról, mely téged egy fejjel magasabbá tett mindnyájunknál s a te halhatatlan érdemeidről. De mit neked már a f