Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

12 czökben inkább, halálos veszedelmekben gyakorta. A zsidóktól ötször szenvedtem negyven csapást egy-egy híján; háromszor vertek meg vesszővel, egyszer megköveztek; háromszor voltam a tengeren veszedelemben hajótörés miatt, éjjel és napival a mélységben voltam. Veszedelmes utakban gyakorta, folyó vizeken veszekedtem, latrok miatt veszélyben forogtam; veszedelemben az én nemzetségem miatt, veszedelemben a pogányok miatt; veszedelemben voltam a városban, veszedelemben a tengeren; veszedelemben a hamis atyafiak között. Fáradságban és nyomorúságokban, virasztásokban gyakorta, éhségben és szomjúságban és böjtölésekben gyakorta, hidegben és mezítelenségben. II. De bármennyit munkálkodott, és bármennyit szenvedett is a Krisztus e tizenharmadik apostola, az ő munkájának és szenvedéseinek legdrágább gyümölcse nem abban van, a mit ő közvetlenül végzett, nem azokban az egyházakban a melyeket ő maga alapított, hanem az ö példájában, mely a keresztyénség tizennyolcz százada alatt annyiakat lelkesített s annyi tanítványokat és követőket nevelt magának és a Jézus Krisztusnak. Ott van mindenek előtt Lukács, az általa előbb zsidóvá, majd keresztyénné megtérített pogány orvos, a ki a Krisztus életéről szóló harmadik evangéliumot és az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvet hagyta reánk ; ott Timotheus, e hü tanítvány, a kit ő a maga fiának, segítőjének, hivatalbeli társának nevez, s a ki, ha a hagyománynak hihetünk, az első püspök volt Efézusban s ott mint vértanú végezte életét; és Titus, a kit szintén fiának, majd atyafiának, segítőjének nevez; e kettő, kikhez ama mindnyájunkhoz szóló pásztori leveleit irta. Es a századok folyamán át, annyi igehirdetők, püspökök és lelkipásztorok, a kik a Pál példája szerint háborúságokat szenvedtek a Krisztus nevéért, de az üldözésekben, a máglyák lángjai között, és a gályákon, val-