Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

mjt ' wp * ? t* f$m E 1 ő i m a. Világok ura, felséges Isten, téged magasztalni, téged dicsőíteni jöttünk fel ma is, a te imádásodnak szentelt hajlékba. Hirdetni akarjuk a te nagyságos cselekedeteidet és csudálatos dolgaidat, a melyek lettek rajtunk a te neved által. Mert nem téged magasztalunk s dicsőítünk-e, mikor a Nagyról emlékezünk, a kit te küldöttek hozzánk s hívtál ismét vissza magadhoz ? Hozzánk küldötted őt, mint egyet a te prófétáid és apostolaid közül, hogy prédikálja köztünk a te nevedet s építse a te országodat, hogy vallást tegyen előttünk a te szent fiadról, a Jézus Krisztusról, a mi üdvösségünk fejedelméről ; és miután elvégezte a munkát, a melyet reá bíztál: ismét visszahívtad őt, hogy megdicsőítsd te magadnál. Oh felséges Isten, a ki egykor tűzoszlopban jártál a pusztában bujdosó Izráel előtt (2 Móz. XIII. 21.)— nem a te oszlopaid-e, a kik ez időben is előttünk járnak, a te neveddel? A ki sok rendben és sokképen szólottál vala régen az atyáknak a próféták által, (Zsid. I. 1.) nem te szólasz-e most is a te kiválasztottaid által, a kik a te csudálatos dolgaidat hirdetik a gyülekezetben és a te megtartásodat az emberek nemzetségeinek ? Ugy van Atyánk, ezt a te szived szerint való férfiút is, a kinek emlékezetét ma ünnepeljük, te adtad nekünk. Hálát adunk érette! Hálát adunk azért, hogy időről-időre adsz nekünk vezéreket, mint bírákat egykor Izráelben és bennök is tégedet tisztelünk s az ő szavaikban a te parancsolatidat, az ő munkáikban, a te jóra vezérlő szent lelkedet.