Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

134 56. érdekű mozzanatot tartalmaznak az 1884-ki jegyzőkönyvek. A valláserkölcsi életről megnyugtató képeket rajzolnak a kimerítő püspöki jelentések. A bitbuzgóság és egyháziasság nemcsak nem hanyatlik, de lielyenkint emelkedőben van. Az áldozat néhol kimagasló, általában kielégítő példáit mutatják jegyzőkönyveink, melyekből csak futólagos számítás szerint is 250 ezer forintra tehető hitsorsosaink évi szeretet adománya. Másfelől az egyházi hatóságok is fokozódó buzgósággal dolgoznak a valláserkölcsi élet emelésére. Erdélyben a konfirmácziói oktatást igyekeznek sikeresebbé tenni (jk. 41. sz.); ugyanott eltiltották a jóízlést sértő verses búcsúztatók használatát (jk. 26. szám). Tiszántúl a lelkészi szolgálat teljesebbé tétele végett állandó káplánságok szervezését határozták el a népesebb gyülekezetekben, ugyanitt bizottság küldetett ki az ageiulaiigy rendezése czéljából (jk. 231. sz.) Nagyfontosságú dolog az egyházmegyék és kerületek azon intézkedései, melyekkel a szórványokban egyházi kötelék nélkül élő hitsorsosaink összeszedését, tömörítését és fiók-egyházakká szervezését czélozzák. Végre nem csekély mértékben látszik fokozni az egyháziasságot a püspökök canonica visitatiója, melyet Tiszántúl derék püspöke a múlt évben megkezdett. II. Az evangélikus testvérek jegyzőkönyveiben szintén a tanügyi szervezkedések foglalják el a fő-fő helyeket. Az egyetemes gyűlés azon érdekes és bölcs intézkedést tette, hogy az érettségi vizsgálat kötelezett tárgyai közé a vallástant is fölvette (jk. 9. sz.) Ugyanez a tanügy egyöntetű vezetése és fejlesztése czéljából egyetemes közoktatási bizottságot szervezett (jk. 17. sz.) A lelkészképzés emelése végett az eperjesi és sopronyi theol. intézeteket 4 éves tanfolyamokkal látták el, a tanerőket megszaporították és a tantervet a pozsonyi akadémia tantervével összhangba hozták, (jk. 25. sz.) Végűi megállapította azon feltételeket és módozatokat, a melyek szerint az arra szorúlt középiskolák az államsegélyt, az egyházi főhatóság előzetes engedélyével elfogadhatják (jk. 14. sz.)