Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1885. június 6. 8.

40 14. nál fogva nem csak a bárányok, hanem a pásztorok felett is rendelkezik." Mihez én azt teszem, hogy a neheztelt egyházkerületi végzés nem kényszerítő parancs, csak apellálás volt lelkészeink ügyszeretetére s ismert buzgóságára! Jogakadémiánk, a jogakadémiák fölött országszerte lebegő bizonytalanság nyomása alatt, nehéz napokat él; hallgatói fogynak inkább, mint szaporodnak. Előbb-utóbb határoznunk kell sorsa fölött, most egyelőre az is teljesítse — s teljesíti is — a viszonyokhoz képest — feladatát. Népoktatásunk fölött egészben Ítéletet mondani, részemről — kellő tapasztalatok hiánya miatt — nem merek, legalább korainak tartom. Kerületi közgyűlésünk, a tanügyi bizottság évi jelentéseiben figyelemmel kiséri s nevezetesb mozzanataiban evidentiában tartja a népoktatási ügyet is; mit én láttam, első püspöki körutamban, nem minden tekintetben örvendetes; tanítóink azon része, a kiknek iskoláiban megfordultam, még az újabb nemzedék is, kevés kivétellel, nem áll hivatása magaslatán ; szak-szempontból sem, de különösen az egyháziasságban ; az egyházzal közösen működni, magát az egyházi rendhez szabni, nem igen tudja vagy nem akarja; inkább igyekszik szerepelni, pappal-presbyteriummal újjat húzni, magát függetleníteni: mint kötelességei hű s odaadó teljesítése által szerezni érdemet. Annál jobban esik aztán egy-egy igazán dicséretes kivétellel találkozni, mint nekem is volt alkalmam. Anyagi ügyeink is nagy átalakuláson vannak épen keresztülmenőben ; értem pénztáraink kezelését. M. é. októberi közgyűlésünk elhatározta összes pénztárainknak a köz-, az államsegélyi-, a missiói és a három különböző czímű főiskolai pénztáraknak a Magyar földhitelintézet kezelésébe való átadását. E határozat m. é. deczemberben tényleg foganatosíttatott is, a minek megtörténtéről s a pénztárak új kezelésének miben létéről, külön jelentés lesz a főtiszteletü közgyűléshez. Megemlítem még, hogy felekezetközi viszonyaink is javulóban vannak; sérelmes eseteink mind ritkábban merülnek fel s elvesztik a szándékosság bántó jellegét. Talán meg-