Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1883. május 19.

32. A dunántúli egyházkerület az összes kerületi, megyei és községi egyházi hivatalokat újból szerveztetni rendeli az uj törvény alapján, csupán a lelkészeket, püspököt és kerületi gondnokot nem kivánja restaurálni. A tiszántúli superintendentia egy lépéssel még tovább megy és nem csak azt rendeli el (351. jk. sz.), hogy a presbitériumok minden egyházközségben azonnal újból szerveztessenek; nemcsak azt határozza el, hogy az egyházmegye összes hivatalnokai (esperes, gondnok, tanácsbirák, jegyzők) újból választassanak, tekintet nélkül arra, hogy élethossziglan vagy bizonyos évekre voltak beállitva: hanem a következetesség okáért azt is kimondta, hogy az egyházkerületi hivatalnokok (püspök, gondnok, jegyzők stb.) is újból választassanak az uj alapon szervezett presbitériumok szavazatával. És a mint szólt, ugy is cselekedett; Tiszántúl ma már teljesen újból választott hivatalnokok vannak a presbiterektöl fel a püspökig, csupán a lelkészek nem kerülvén restauratio alá. A törvény által az egyes egyházkerületek számára kijelölt belkörü szervezkedések részben szintén megtörténtek, részben folyamatban vannak. Igy a tiszántúli kerület az egyházközség jogainak gyakorlására nézve elhatározta (jk. 333. sz.), hogy minden eklézsiában egyházközségi közgyűlés szerveztessék, melyet oly egyházakban, hol 2000-nél kisebb a népesség, az összes adófizető egyháztagok alkotnak; 2000 léleknél népesebb gyülekezetekben a presbitérium mellé kétszerannyi tagból álló testület választandó, s az igy mintegy megliáromszorositott presbitérium alkotja az egyházközségi közgyűlést, illetőleg képviseletet. Ellenben a dunántuli kerület e tárgyban most még csak annyit határozott (jk. 10. sz.), hogy az egyházközségi közgyűlési jogokat a lelkészválasztásra jogositott egyháztagok gyakorolják, fenhagyatván az egyházmegyéknek, hogy a népesebb gyülekezetekben képviseleti gyűlések szervezésére javaslatokat terjeszszenek fel á superintendentiához. Az egyházmegyék képviseletére nézve minden superintendentiában a lélekszámot vették irányadóul, de külömbözö alapszámok szerint. Mert mig a kis Dunántul egy tractus számára 15.000 lélekig 2, 30.000-ig 4, 30-on