Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1883. május 19.

1 jutalmul, 1 -t része gymnásiumi és tanitóképezdei ösztöndíjul s végül 1 * része az egyház népiskolai szükségeinek fedezésére adassék ki. Valódi örömet vélek szerezhetni lelkésztársaimnak azon jelentéssel, miszerint dr. Vt'csey Tamás ur, egyházkerületünk jegyzője, a ni. évi őszi gyűlés alkalmával elvállalt munkát hiven és sikerrel végezte, t. i. a ref. egyházakat, lelkészeket és tanítókat érintő ujabbkori országos törvényeket és miniszteri rendeleteket összegyűjtötte, azokat összefoglaltan könyvbe szerkesztette, mely könyv immár a sajtó alól is kikerült s az egyházak és lelkészek számára legközelebb ki fog osztatni. Fogadja a buzgó és serény munkás legszivesb köszönetemet, melyet neki a lelkészi kar nevében mondok a gyűjteményért, melyre a lelkészeknek szintén mindennapi szüksége van; fogadja köszönetünket Eötvös Károly Lajos ügyvéd ur is, ki dr. Vécsey Tamás urnák e mű előállításában buzgón nyújtott segédkezet. Ez alkalommal fölemlítem s a lelkész urak figyelmébe ajánlom a Hetesy Victor drávafoki lelkész által készített Kalauzt is, mely könyvecske Concordantzia a helvét vallástételt követők énekes könyvéhez; s nem mulaszthatom el újból ajánlani a «Régi Magyar Költők Tárát», melyet Szilády Aron ur szerkeszt, mint a magyar nyelvészet ismeretéhez kiválólag kellő munkát. Többire, a mi illeti egyházkerületünk állapotát s viszonyait, ezek a szokottak s normálisok; nevezetest) változás ezekben nem fordult elő. A mennyei gondviselés megóvta egyházkerületünket, ennek megyéit s egyházait sulyosb csapásoktól, népünket nagyobb mérvű pusztulástól. A lelkészi karból is csak egy személyt hívott el a halál, Bajó József áporkai lelkészt; elköltözött pedig körünkből, a debreczeni papi állomásra, Könyves Tóth Kálmán laczházai lelkész. Még is van egy nagy halottunk, kiről kegyeletesen megemlékezünk, gr. Degenfeld Imre, a tiszántúli egyházkerület főgondnoka, kinek buzgósága, hűsége, egyetemes egyházunkra nézve termékenyen gyümölcsöző volt. Maradjanak közöttünk neve, emlékezete áldásban, érdemei örökségben! Ezennel bezárom gyüléskezdeti beszédemet, ismételve