Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1882. június 3.

72 64. alapítványon levő bekebelezett terhek mielőbbi teljes lefizetése, Igaz ugyan, hogy a rendezés, mint eddigi jelentéseinkből kitűnik, azon fokig jutott, hogy 1883-tól kezdve elesvén a rendkívüli terheltetés és költségek, mutatkoznék mintegy 8000 frtra menő jövedelem-fölösleg. De ha tekintetbe vétetik, hogy az alapító levél három határozottan megjelölt célt tűz ki, melyekre a segély fordítandó, s hogy a fölösleg tizenegy superintendentia között oszlanék meg, s igy alig érezhető támogatás nyújtatnék, hogy másrészről ha e fölösleg is törlesztésre fordittatik, 3—4 év alatt az alapítvány teljesen tehermentessé tehető: nem habozhatunk azon meggyőződésünk kijelentésében, melynek fentebb kifejezést adtunk. A bekebelezett terhek törlesztése után, ugy véljük, az alapítvány századokra kiterjedő fennállását, biztosítását elérni, s ugy hiszszük, azt azon sors elöl, — mely már oly sok üdvös alapítást tett meddővé — elvonhatni, ha eszköz nyujtatik arra, hogy az folytonosan öregbedjék, s évről-évre, évtizedről-évtizedre nagyobb és nagyobb összegeket nyújtson a kijelölt célok elérésére. Ezen eszköz a jelenben a jövő számára megtakarítani, mi bizonyára fokozott mérvben fontos, midőn oly testületekről s oly célokról van szó, melyeknek léte, nincs az idő szűk korlátai közé szorítva. Ha a jövedelem egy része évenkint tökésittetik, s a kővetkező évben jövedelembe számíttatván már a tőkésített rész kamata is, a jövedelemnek ugyanazon hányadára nézve ismét, s azután évről-évre ugyanazon eljárás követtetik, idővel mind a tőke-vagyon, mind a kiosztás tárgyát képező jövedelem oly mérvekre emelkedik, hogy a protestáns egyházak anyagi tekintetben is ujabb szilárd és hatalmas erődöt emelnek maguknak, Az alapítványi szabályzatban tehát megállapitandónak tartjuk azon hányadot, a mely az említett módon való kezelés alá esik. A javadalmazás elosztása tekintetében az alapító levél VIII. pontja három célt jelöl ki, a IX. pontban pedig fenn-