Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1882. június 3.

8 15. szervezetünkbe s azóta is folytonosan tartattak conventek, valahányszor a viszonyok és szükség ugy hozták magukkal; de az utóbbi két évtizedben egy szerencsétlen ötlet pattant föl, miszerint nem volt s nincs conventünk, ilyet a történelem s az élet nem, csak zsinat alkothat. Az e fölötti vitát, mely nem volt mentes a keserűségtől s legbuzgóbb munkásainkat ellennézetü pártokra szakitotta, megszüntette a közelebb megtartatott zsinat, mely a conventet megalkotta s egyházszervezetünk alkatrészéül állapitotta meg. A zsinat dicsekvésének másik tárgya az, hogy az országos segélypénztár megalkotását nemcsak decretálta, hanem kezdeményezte is. Huszonöt évvel ezelőtt indult meg a mozgalom azon czélzattal, hogy országos pénztár létesittessék, az alakuló egyházak gyámolitására, az Ínségesek fölsegélésére, a pusztulok megmentésére, az özvegyek, árvák, sziik fizetéses lelkészek keserű sorsának enyhítésére. Az üdvös mozgalmat azonban már kezdetben megakadályozta ismét egy szerencsétlen ötlet és caprice, miszerint országos segélypénztárt csak zsinat teremthet. A közelebbi zsinatot illeti már a dicsőség, hogy a kegyes és előrelátó hivek 25 éves buzgó áhítatát valósítani elrendelte. Adja is az ég, hogy a 25 éves mulasztást valamennyire helyrehozhassuk, hogy megközelítsük ágost. hitv. atyánkfiait, kik dicső gyámintézetöket két évtizeddel elébb kezdették létesíteni zsinati decretum nélkül, annak tőkéjét 50,000 frtra emelték, abból 20 év alatt mintegy 150,000 frtot osztottak ki, évenkint pedig mintegy 12,000 frtot szolgáltatnak ki, ugyanannyit nyervén a GusztávAdolf egylettől. Méltó dicsekvése még a zsinatnak, hogy az uniót létesítette. Ha ez valóság, és nem phrasis, ha a zsinat mondhatja: «Egy test és egy lélek vagytok» (Efez. 4. v. 4.), akkor e zsinat uj korszak, uj élet, uj egyháztörténelem kezdete a magyarhoni reform, egyházban! Valóban, ha a zsinat lerontotta ama chinai falakat, melyek eddigelé az e. kerületeket egymástól elválasztották; ha elűzte azon szellemet, mely a superintendentiák főiskoláiban uralkodott, miszerint azok harczosokat neveltek saját kerületük érdekeinek védelmére,