Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1881. május 14.

11. 25 zetének szabályzata a fentebb nevezett két testvérkerület követeinek részvéte nélkül. Az 1880-dik évi szept. conventen, inditványoztatván a megtartandó zsinat ideje s helyének kitűzése : ezen indítvány ellen.felszólamlottak a tiszáninneni s dunamelléki e. kerületek követei, méltó okon, mert superintendentiáik a zsinattartás idejére nézve maguknak tartották fenn a jogot, hogy az idő kitűzéséhez hozzá szólhassanak. Válaszul adatott: clőture! szavazzunk! A szavazás megtörtént ; a tiszániimeniek mind egy szálig — bár köztük többen voltak s vannak tüzes zsinatszerelmesek — tiszteletben tartva az általuk képviselt e. kerület határozatát — visszatartották magukat a szavazástól, — a dunamellékiek közül is a gyűlésen jelenvolt tagok, kivévén Molnár Aladár urat, a ki magára nézve jogos és illő eljárásnak tartotta az általa képviselt kerület határozatát semmibe venni s ellenünk szavazni. A többség által a zsinat idejéül 1881-ik évi okt. 31-dik napja, mint a lutheri reformatio emlékünnepe, helyéül Debrecen lett elfogadva. Megkisérlettem kibékítő s kiegvenlitö indítványt tenni, miszerint legyen e határozat érvényes a 3 kerületre nézve, melyek azt megszavazták, a tiszáninneni s dunamelléki superintendentiáklioz küldessék meg mint conventi javaslat, erős reményemet s biztatásomat fejezvén ki, hogy eme kerületek, a testvérek iránti deferenciából, a zsinati határnapot elfogadandják. Válaszul nyertem — egy árva szót sem. így tapostatott lábbal az egyenjogú két testvéregyházkerület autonomiája a szavazógép mechanismusának erejével. Dicső adománya az égnek az erő s hatalom, mert sok áldást s örömet szerezhet, sokat boldogíthat, — de csak akkor dicső, ha humanitással, philantliropiával, testvériséggel , igazságszeretettel s méltányossággal párosul. — Azonban itt még nincs vége a modor- és taktikának. A conventgyíilési ideiglenes helyettes elnök úr, milyennek szerepe s teendői a gyűlés végeztével meg szoktak szűnni s a rendes elnökre szállnak, — mielőtt a conventnek zsinattartás iránti határozata felől az e. kerületek hivatalosan értesítve lettek volna,—mielőtt a sérültek autonomiáj ok s határozataik érvényesítésére bármit is tehettek volna — kétségkívül a philo-