Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1880-1886.

1880. május 22.

10. 15 elé, hogy gyinnasiumaitok költségesebbek s annálfogva jobbak legyenek; mi ugyan csak morzsákkal segélyezhetünk titeket, mert nincsenek uradalmaink a holdban, sem feneketlen aranybányáink a föld gyomrában, államadósságunk is száz meg száz milliókra telik, évenként 20—30 millió deficittel dolgozunk; bár 2000 községben nincs népiskolánk, 60 ezerrel sem tudjuk szaporítani a népiskolák illetékét: de az se baj, — oszszuk meg a teendőket, ti csak fizessetek sokat, de sokat, mi pedig teszünk, veszünk, rendelkezünk, parancsolunk sokat, de sokat. 3. A törvényjavaslatokból látjuk továbbá, hogy autonómiánk megsemmisítése céloztatik. Hol más határozza meg o o az évfolyamok s osztályok számát, a köteles tantárgyakat, ezek terjedelmét és mértékét, a tanítókra nézve a tanórák számát, a tanárok tanítási óráinak mennyiségét, a tanárok illetékes diját; — hol a tanintézet fenntartói csak a miniszter által megállapított minimum és suinmum korlátai között mozoghatnak: ott megszűnt az autonomia — az csak abban áll, hogy mi fizessünk; de megszűnt a tanszabadság is, a verseny is, éltető elemei a fejlődés és tökéletesedésnek. Schweizban nem származik onnan baj, sőt életelevenség ered, hogy a baseli, zürichi, berni, luzerni, genfi gymnasiumok szervezete más meg más: miért szükséges nálunk a középtanodákat egyenruliáztatni ? Autonomiánk confiscatiója veszedelmes reánk nézve annyiban is, hogy ismerek alapítványokat, melyek az egyháznak autonom iskolára adattak s az autonomia megszűntével az örökösökre viszszaszállnak, — hogy a kik az egyház iránti kegyeletből fognának alapítványokat tenni, ilyeneket az állam részére nem teendnek, — hogv az egyházak, melyek az alapitv. jövedelem hiányát fedezték, e hiányt többé nem pótolandják az állam részére, a mi évenként ezrekre telik, hanem fordítandják a megszüntetett járulékot az egyház javára, melytől azt eddigelé elvonták, leszakasztatván keblökről a tanintézet. 4. További észrevételem az ismeretes törvényjavaslatokra az: meglátszik rajtuk, hogy államiak; állami gazdálkodás tűn ki belőlök, takarékosság nélkül. Szerzőik azon sze-