Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1875-1879.

1878. június 15.

6 9. is elnézéssel és kegygyei fedezendi fogyatkozásaimat s az általam csak jelzett ügyeket egész mivoltuk szerint méltataudja s a fölemlitendett hiányok helyrehozására nézve célszerüleg intézkedendik. A magyarhoni ev. reform, egyetemes egyház figyelmét és gondját ez idő szerint a zsinati ügy foglalja el; legtöbben a zsinat műhelyéből várják az egyetemes gyógyszert, mely szellemi s anyagi jóllétet idézend elő, a közönyt érdeklettséggé s buzgalommá változtatja, minden félreértésnek s viszálynak a gyülekezetekben elejét veendi. A mult évi convent által alakított bizottságnak mindkét osztálya gyűlésezett, munkált, s munkálatának eredményét röpiratba foglaltan megküldé az e. kerületekhez ismertetés s tárgyalás végett. E töredék munkálat — töredéknek nevezem azért, mert a zsinat több tárgya csak közelebb adatott ki megbízottaknak tervjavaslat készítése végett — agy ülésterem asztalára jutand a sorrend szerint s e gyűlés fog határozni a tárgyalás idejére s módjára nézve. Részemről átalában s egyszerűen csak annyit jegyzek meg eleve — mert éltem alkonyán alig ígérhetem magamnak, hogy utóbb ez ügyhez szólhassak, — hogy szerintem, a bizottsági gyűlésekben részt vett irányadó érdemes férfiak sok helyütt nagyon is az elméletből indultak ki, nagyon is elvek, analógiák és symmetriák sinórmértéke szerint akarják szabályozni az egyházi életet, — melynek benső önkéntes lelki életnek kell lennie, — és ugy látszik, kelletinél nagyobb értéket tulajdonitnak a szabályszerüleg formulázott §§-nak, melyek alkalmasok korlátokul s pécékül, de soha eddigelé sem polgári, sem egyházi társadalmat nem virágoztattak fel. Ugy látszik nekem, erősen megindult a nivellirozás, az egyenlősítés, mely — ha talán szükséges lehet is a katonai rendszerben és hadseregnél — az egyházban, a hivek között, iidvtelen, mert megsemmiti az önkéntességet, mi nélkül nincs értéke a vallásos, az egyházi cselekményeknek. Csak sajnálni tudnám, ha régibb jó intézményeink, melyek itt vagy amott, a helyi viszonyokhoz képest, áldásdúsan gyümölcsöztek, meg lennének szüntetve, a nélkül, hogy az egyházi új codex §§-ai helyettök ujabbakat, célszerüebbeket alkotnának. Én nem a kiiléletet s viszonyokat szabályozó §§-tól, hanem az egyházi bölcs intézményektől remélem és várom az egyházi élet felvirágzását s a hívek lelki üdvét. Végre bevallom maiglan el nem oszlathatott aggodalmamat a felett s annak lehető következményei felett, hogy elébb decretáltunk zsinattartást, mint elkészítettük volna nyugodtan, kellő gonddal, érett észszel s józanon a zsinati munkálatokat. Most sem egyeseknek, sem bizottságoknak nem engedünk kellő időt a fenforgó tárgy átgondolása s megírására, sem e. megyék és kerületeknek a munkálatok felülvizsgálására, sem szakavatott férfiaknak irodalmi téren nyilatkozhatni. Csak imént rögtönözve bízattak meg Beöthy Zsigmond ur a perrendtartásra nézve rendszeres javaslat készítésével, — Molnár Aladár ur a közoktatás ügyében a magyar reform, egyház által fentartott tanintézetek szervezete s beren-